Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912
26 meg, hogy az iskola a maga munkájában mintegy átéleti az emberi civilizáció iejlődésének egyes fázisait s a maga gyakorlatiasabb felfogásában olyan ítélettel van az iskolai művelődési anyag egyes részleteiről, mely egyáltalán nem alkalmas arra, hogy gyermeke fogyatékos ambícióját nevelje. Túlon-túl erősödik a hasznossági elv lábrakapása a tanulók között s háttérbe szorul az önzetlen munka gondolata. Legyenek a gyermekek praktikusok, de ha beléjök neveljük, hogy csak azt tanulják, csak azt tegyék, ami hasznot hajt nekik, úgy gondolom, kevés lesz bennök a fogékonyság az egyetemes művelődés ügye és az altruizmus, a felebaráti együttérzés iránt. Nagyobb diákjaink idejének elég nagy részét foglalja le a társaság. 8 akárhányszor nem olyan társaság, mely jótékony hatással van rájuk, hanem ellenkezőleg károsan befolyásolja őket mind nevelési, mind tanulmányi szempontból. Ami az ilyen barátkozásokat illeti, azok ellenőrzése igazán csak a szülők részéről lehetséges. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az éber figyelem szükségét. Sok gyermeket tereltek máiferde irányba a rosszul megválogatott barátok. Van ezekben bizonyos terrorizáló erő, mely a javulás útjára lépni szándékozót is lenyűgözi, mintegy vasmarokkal fogja le, hogy lelke jobb sugallatát ne követhesse. Éppen azért, mivel az ilyen környezetből való kiragadás sokszor a legkeményebb erőkifejtéssel is alig lehetséges s akárhányszor csak más városban való iskoláztatással volt megvalósítható, — mint tények igazolják, — a szülőknek a legnagyobb körültekintéssel kell gyermekeik barátkozásait figyelniök, ellenőrizniök, irányítaniok. Egyáltalán a szülőknek az ilyen barátkozás alkalmával általában sokkal jobban kellene gyermekeik érdekeire ügyelniök, mint azt tenni szokták. Hanyatlás esetén a szülők bizalommal beszéljék meg e jelenséget a tanárokkal s velük egyetértve igyekezzenek a zavaró mellékörülményeket elhárítani. A kölcsönös bizalom és jóakarat az egyedül célravezető eszköz, mely a tanítás és nevelés munkáját eredményessé teszi. Sokszor olyan gyermekeket küldenek iskolába, kik nem bírnak, nem szeretnek, vagy nem akarnak tanulni. Ha ilyenkor konfliktusba kerül az iskola a szülői házzal, azon igazán nem lehet csodálkozni. Ilyenkor egy kötelesség vár a szülői házra: szabadítsa meg az ilyen gyermektől az iskolát. Ezt kívánja minden érdek : a gyermekek megmenekülnek az iskolától, az iskola a kerékkötőktől, a szülők a folytonos aggodalmaktól: a rovócéduláktól és rossz bizonyítványoktól. Nyilvánvaló, hogy az ilyen tanulók iskolába nem valók, mert velük úgy sem éri el a középiskola azt, ami egyik legszebb feladata, hogy kedvet és örömet csepegtessen beléjök a szellemi élvezetek iránt, fogékonyságot neveljen beléjök a kultúra nagy kérdései iránt s biztosítsa közreműködésüket ennek előmozdításában. A kötelességteljesítés szempontjából is bele kell nevelnünk a
