Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

22 a gyermek előtt felőle rosszalóan nyilatkozunk, őt megoldására képtelennek tartjuk, nem bizalmat, bátorságot, hanem csüggedést, elkeseredést nevelünk bele. Ha erős generációt akarunk, neveljünk bele erős, előretörő akaratot, munkaszeretetet, ne rezignációt, gyáva csüggedést, meghátrálást. Ne csak a teste legyen egészséges és edzett az új generációnak, hanem a lelke is legyen erős és fegyelmezett. Ebbeli törekvésünknek egyik akadályát a közvélemény káros befolyásában látom. Tény az, hogy a munkakedv általában erős hanyatlást mutat. Ez az általános szellem nem marad hatástalan a gyermekre sem. Ha állandó panaszt hall környezetében a munka ellen, vájjon kedvet kaphat-e hozzá. Akárhány gyermek a nagyok előítéleteivel terhelten jön az iskolába. Hány gyermeket rémítenek el előre, hogy ez, vagy az a tárgy nehéz. Ez mindenesetre elcsüggesztőleg hat. A munkának lényege, hogy az ember az erejében bizakodjék. Igaz, jó, ha a gyermeket rászoktatjuk arra, hogy ismerje képessége határait, hogy erejét felülmúló munkára ne vállalkozzék, mert ennek visszahatása a test és szellem fejlődése szempontjából egyaránt káros és sikertelenség esetén a gyermeket reményvesztetté, sokszor egészen kétségbeesetté teszi: de bátorságát előre elvenni vétkes könnyelműség. Helyesebb, okosabb a gyermekeket buzdítani, a pillanatnyi nehézségek nyomán kelt bátortalanságukat eloszlatni. Bele kell nevelni a gyermekbe azt a hitet, hogyha akar, el tud végezni nehezebb feladatot is. Nem tartom helyesnek a mostanában különösen lábrakapott irányzatot, mely a gyermek jelenét csupa napsugárból akarja megszőni. Igaz, hogy az öröm életünk napsugara, s távolról sem akarom azt, hogy a gyermeknek ne legyen benne elég része, de túltengésnek tartom azt a törekvést, hogy ennek örve alatt a gyermeket minden terhesebb feladat alól feloldjuk. Azt hiszem, ez az irányzat nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekek lelkében annyira elharapódzott a szórakozás utáni vágy. Komoly szülők szájából hallottam, hogy ez a tünet egyenesen aggasztó. Lehet, hogy az ultramodern pedagógusok mosolyognak ezen a panaszon, de ez nem változtat a tényen. Meg vagyok győződve arról, hogy a régebbi diákok élete sem volt örömtelen s a maguk egyszerűbb viszonyai között ezek is megtalálták az öröm forrásait. A fejletebb technikai kultúra több alkalmat s módot nyújt a szórakozásra, de azt hiszem, a sok kínálkozó alkalom e téren kedvezőtlen eredményekre fog vezetni. Ezerszer tapasztalt tény, hogy a kielégített vágy új vágyakat kelt s minél több alkalmunk lesz a szórakozásra, annál inkább felhasználjuk ezeket az alkalmakat s annál kevesebb hajlamot fogunk érezni komolyabb természetű foglalkozásokhoz. Mindenfelé hallja az ember, hogy a gyermekek agyon