Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

17 Ne az legyen a fő előttünk, hogy gyermekeink csak azokkal a külsőségekkel rendelkezzenek, melyek a társaságban való forgásra képesítik őket. Erre vonatkozólag szomorú tapasztalataink lehetnek. A társasági tónus sokszor olyan, hogy sok társaságbeli embert nem lehet műveltnek nevezni. Ez a szó nem külső rutint, hanem belső nemességet, u. Ii. úri gondolkodást s érzést jelent. Az olyan ember, aki durva, kíméletlen, szeretetlen, alacsony gondolkodású, ösztöneinek rabja, nem úri ember, ha akármilyen élesre van is vasalva a nadrágja, akármilyen fényes is a cilindere, akárhány nyelvet is beszél s akármilyen előkelő társadalmi helyzetet foglal is el. Az ilyen embernek fogalma sincs arról, hogy szavaival, tetteivel, viselkedésével milyen fájdalmat okozhat azoknak, akikkel érintkezik, micsoda értékcsökkenést érhet el magára nézve abban a körben, melyben mozog. S mindez arra vezethető vissza, hogy nem ura, nem kritikusa magának és tetteinek, nem foglalkozik magával. A lelkiismeretes embernek van ereje arra, hogy ne takaródzék mással, viselje cselekedeteiért a felelősséget. A lelkiismeretes ember egyenes ember, nincs mitől félnie, nincs rejtegetni valója, mert igaz úton jár Meg kell győznünk a ránk bízott tanulókat, a szülőknek gyermekeiket, hogy a hazudság, a felelősség alól való kibúvás, gyávaság. Ha elkövette valaki a rosszat, legyen ereje tette kellemetlen következményeinek elviselésére. Ez az egyenesség, a férfiasság. Férfias dolog a meggyőződés bátor követése, a bátor színvallás, a gerincesség; ellentéte a meghunyászkodás, a gyáva gerinctelenség. Az emberek túlságosan sokat törődnek azzal, miként vélekednek felőlük mások. Nem lehet közömbös semmi esetre sem, jó, vagy rossz véleménnyel vannak-e felőlünk embertársaink, de gondolkodásunknak, cselekedeteinknek kizárólagosan mások véleménye szerint való irányítása a legnagyobb önállótlanságnak, a meggyőződés teljes hiányának a jele. Mindenesetre szigorú kritika tárgyává kell tennünk u. n. meggyőződéseinket s ha lelkiismeretes vizsgálat után arra az eredményre jutunk, hogy más útat nem követhetünk, járjuk a magunk útját s ne tegyük a magunk véleményét, eljárásmódját másoktól függővé. Meggyőződése valamely irányban csak annak lehet, ki lelkiismeretes vizsgálat alá veti önmagát. Erre kell ránevelnünk az ifjúságot. A nevelés abban csúcsosodik ki, hogy a gyermeket arra képesítsük, hogy önálló legyen, saját útját járja} Az ember véleményére, ítéleteire, cselekedeteire nagy hatással van környezetének, társaságának felfogása, a tanulók viselkedésére társaiknak róluk alkotott ítélete. Sajnos, ez az ítélet nem felel mindig a pedagógiai céloknak. Sokszor tapasztaljuk, hogy néhány hangadó, 1 Hoinricli Lhotzky: Die Seele deines Kindes. 44. 1