Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912
12 szoktatás. Itt is sok az anyag az összeütközésre. Sók gyermek nem tud, nem akar, vagy nem szeret tanulni, dolgozni. Természetes, hogy az iskola minden rendelkezésére álló eszközt: buzdítást, korholást, intést, rovást, buktatást felhasznál acél, a tanulmányi előrehaladás érdekében. A tudás mértékének megítélésében, a kifejtett munka megbecsülésében gyakran nagy az ellentét a felelőssége tudatában levő, a közvetlen és magasabb tanügyi ellenőrzés alatt álló tanár és az ilyen szempontból felelőtlen szülő között. 8 ez az ellentét a szülő részéről akárhányszor olyan formában jut kifejezésre, hogy vele az iskola tekintélye erősen megtépázva jelenik meg a gyermek előtt. Az ilyen felfogást a szülő megtévesztésével, a gyermek kiaknázza a maga mentségére. Nagy baj, hogy akad szülő, ki semmi gondot sem fordít az iskola irtánti tisztelet ápolására. A szülői ház egyik legszebb feladata volna az iskola iránti tisztelet és szeretet ápolása. Sokszor hall a tanuló felnőttektől, vagy olvas itt-ott, főleg napi lapokban olyan nyilatkozatokat, melyek becsmérlő hangon szólnak a tanárokról, lekicsinylik az iskola munkáját, kevésre becsülik a benne előadott művelődési anyag egyes részeit, s e nyilatkozatok éppenséggel nem alkalmasak arra, hogy a tanulókban a tanulási kedvet fokozzák. Akad szülő, ki nem kíséri megértő szeretettel és figyelemmel az iskola munkáját. Akad, ki nem érti meg, hogy a tanárok eljárásmódja a tanuló viseletéhez és szorgalmi előmeneteléhez van szabva és majd szerető, lelkesítő vagy buzdító, majd intő, dorgáló vagy szigorú, amint a tanuló és a nevelés célja érdekében egyik, vagy másik válik szükségessé. Akadnak szülők, kik gyermekük elnöklete alatt rögtön ítélő törvényszékké ülnek össze s egyoldalú információ alapján mondanak egyes tanárok, vagy az iskola munkájáról bírálatot. S ezzel vétenek az ilyen szülők. Elvégre az iskola is csak ért a neveléshez és tanításhoz, hisz a benne működő tanférfiak pedagógiai és didaktikai oktatásban részesültek. Régi igazság, hogy a nevelés-tanítás kérdése meglehetősen agyongázolt terület, mert ehhez mindenki ért. A nevelés olyan kérdés, melybe mindenki szakértelemmel, vagy ennek látszatával szól bele. Szinte már arra a meggyőződésre jut az ember, hogy egyesek mindenkit alkalmasnak tartanak erre a foglalkozásra, csak éppen azokat nem, kik a neveléssel és tanítással hivatásból foglalkoznak. „Az iskola olyan intézmény, amelynek tökéletesítésén évszázadok óta a legkülönb fejek gondolkodtak s melynek üdvös fejlesztésén a legderekabb emberek vállvetve munkálkodtak" x Hogy nem tökéletes sem az iskola, sem a benne működő tanárok, azt a tanárok maguk tudják legjobban. Tévedhet, téved is az iskola, s tévedését, ha figyelmeztetik rá, készséggel helyrehozza. De elvárhatja az iskola, hogy tévedését az érdekelt szülők 1 Heinrich Ijhotzky: Die Seele deines Kindes 158. 1.
