Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1911

6í. jobb esetben a most élő nemzedék eszményeihez igazodik s így természetszerűen nem elégítheti ki azokat, akik a múlttól és a jelentől homlokegyenest különböző jövő eszményeinek valóra váltásáért küzdenek. Ez a két tény: a középiskola végtelen fontossága a jövő irányításában és szellemének konzervatív jellege több-kevesebb világossággal ott lappang a társadalom öntudatában és minduntalan támadásra vagy védelemre készti a jövő törekvéseinek és a múltból táplálkozó jelen rendjének harcosait. Özönével jelennek meg könyvek, cikkek, elmefuttatások, melyek mind a középiskolával foglalkoznak. Boldogboldogtalan hivatottnak érzi magát, hogy Ítélkezzék oly dolgokban, melyekhez nem ért, radikális javaslatokkal álljon elő oly kérdésekben, melyek lényegével és horderejével nincs tisztában. A gombamódra szaporodó reformeszmék legtöbbjét azonban nem az iskola életének igazi ismerete, hiányainak, bajainak érzése, hanem bizonyos, a pedagógiával nagyon laza összefüggésben levő célok megvalósítására irányuló törekvés sugallja. Az ellenkező álláspont védői viszont nem kevésbbé túloznak, midőn a ma iskolarendszerét minden részletében, erényeivel és bűneivel, változatlanűl akarják átörökíteni a holnapra és a fennálló társadalmi rend megbontását látják minden változtatásban, még a javításban is. A középiskola körül végbemenő küzdelem tehát épúgy a radikálizmus és a konzervativizmus jegyében folyik, mint szellemi életünk egyéb ágaiban. Világnézet küzd világnézet ellen, hogy hatalmába kerítse, illetve megtartsa a lelkes harcosok nevelésének lehetőségét és eszközét. A XIX. század nagyszerű természettudományi felfedezései és gazdasági átalakulása következtében nagyra nőtt materialista és utilitarisztikus áramlat mindent elkövet, hogy a konzervatív irányzat ideálizmusát kiszorítsa az iskolából. És mivel az ideális elemek a vallástantól eltekintve legerősebben a gimnázium u. n. humanisztikus tárgyaiban, a klasszikus nyelvekben és a történelemben domborodnak ki, természetes, hogy azok körül dúl leghevesebben és legszenvedélyesebben a harc. Ismeretes az az évtizedek óta tartó elkeseredett küzdelem, mely hol leplezett, hol meg nyiltan bevallott utilitarisztikus okokból a túlterhelés megszüntetése, ^ • • •