Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1911

6í. közösség érdeke kivan. így kezd lelkében dereitgni a történelem közvetítésével az a 'felismerés, hogy az egyéni érdek nem lehét egyedüli értékelő szempont, kezd jelentkezni a társadalom fennállását lehetővé tevő és biztosító erény: az altruizmus, a másokért, a köz boldogulásáért való fáradozás szükséges voltának belátása. Egyetemes emberi és műveltségi jelentősége mellett ezen sarkallik a történettanítás nagy pedagógiai értéke, ez teszi nélkülözlehetetlenné az iskolában. Ebből a nézőpontból megismételhetjük egy XIX. századbeli német pedagógus szavait: »A gimnáziumi tanítás összes ágai között nincsen egyetlenegy sem, amelynek nagy jelentőségét az ifjúság képzése és 'nevelése, az egyén és a köz boldogsága szempontjából az egész világ oly ögyhangúlag elismerné, mint a történelmét.« 1 Mikor azonban a történelem erkölcsi, nevelő hatásáról beszélünk, nem akarjuk azt állítani, hogy direkt, esetleg előre megállapítható irányban befolyásolja magatartásunkat olyképen, hogy pl. Aristeides életéből önzetlenséget, Sokrateséből igazságérzetet fogunk tanulni. Nem, ez a régi pedagógiára jellemző naiv ideálizmus már régen lejárta magát. 2 A történettanításnak nem hivatása erkölcstant tanítani, erényeket fakasztani és megerősíteni, de igenis kötelessége a tárgyában rejlő oktató és nevelő energiákat erkölcsi diszpoziciók (megteremtésére értékesíteni, hogy azok később melegágyai lehessenek főleg a szociális erényeknek. Azzal ugyanis, hogy az erkölcsi alapfogalmakat s a társadalmi erényeket egyes személyek

1 és korok történetében élethűen, megkapó, plasztikus alakban állítja elénk, nemcsak értelmi ismereteinket gyarapítja, hanem azonfelül élesíti Ítéletünket a viszonyok megítélésében, gazdagítja kedélyvilágunkat, észrevétlenül növeli a jog és igazság iránt való érzékünket, erősíti fa i'kötelességérzetünket és ezzel szilárd alapot szolgáltat az erkölcsi jellem: kialakulásához. Du-Bois—Reymond ismeretes mondása, hogy a történelemből csak azt tanuljuk, hogy semmit sem tanulhatunk belőle, lehet igen szellemes ötlet, de semmiesetre sem igazság. 3 Csak egy Spencer Herbert egyoldalú utilitarizmusa állíthatja, hogy a

1 történelem csak a megszokás folytán bír valami értékkel, de cselekvéseinkre egy körömfeketényi befolyással nincs.

4 Ezen és egyes modern pedagogusok hasonló lekicsinylő Ítéletei a dolog teljes félreismerésén alapulnak. A történettanításnak tisztán materiális 1 I. F. C. Campe. Heinrich i. m. 3. I. 2 Hornyánszky i. h. 65. 1. 3 Id. Péteify J.: Történet és természettudomány. Budapesti Szemle 48. k. (1886) 326. 1. 4 Spencer H.: Értelmi, erkölcsi s testi nevelés. Ford. Öreg S. és Losonczy L. Nagykő, ös 1875. 13. I.