Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1911

6í. ratokról, csatákról, hódításokról és nagyravágyó fejedelmekről beszél; azért a tanítás súlypontját nem rá, hanem a közhasznú ismereteket nyújtó művelődéstörténetre helyezi. Ugyanúgy gondolkodik legkiválóbb követője, Salzmann. 1 Még nagyobb ellenségé a politikai történelemnek és azt egészen a művelődéstörténettel, közelebbről a fölfedezések és a mechanika történetével szeretné helyettesíteni a XVIII. század egyik jeles történetírója és pedagógusa: Schlőzer.

2 Végre a XIX. századdal beköszönt a történettudomány és történettanítás fejlődésének negyedik korszaka. A XVIII. sz. felvilágosodott bölcseletét, mely csak annyiban érdeklődik a mult iránt, amennyiben anyagot ad az értelmi haladás mesterségesen és előre megkonstruált folyamatának bizonyítására, Európaszerte a romantika váltja fel, mely önmagáért becsülii a 'történelmet. A természetével ellenkező célok szolgálata alól felszabadult történeti kutatás rövidesen óriási lendületnek indul és alig néhány évtized alatt nem sejtett méretekben kitágítja az emberiség szellemi látkörét. A bölcselő és szónokló előadás, mely mindenben az általánost keresi, hitelét veszti s helyébe szigorú kritikai eljárás lép, mely mindig konkrét tényekre irányul és elsősorban a részletkérdések tisztázására törekszik. Minthogy pedig a iromantika mindenütt az ébredő és erősödő nemzeti eszmével szövetkezik, az egyre tisztuló, biztosabban haladó történeti kritika is a nemzeti célok ,'szolgálatába áll, hogy a mult dicsőségének feltárásával önbizalomra tanítsa, szenvedéseinek, megpróbáltatásainak emlékével szebb 'jövő lehetővé tételére lelkesítse a {népeket. A nemzeti mult lehető tisztázása: ez a cél, melynek elérésén a legjobb erők, a legkiválóbb kutatók fáradoznak. Semmi áldozatot nem tartanak nagynak, ami e célhoz közelebb viszi őket. Sorra át- meg átbuvárolják a levéltárak századok óta porban heverő aktáit, régen feledésbe ment emlékeket hoznak napfényre. Amellett nem feledkeznek meg az egyetemes történelem érdekeiről sem. Feltúrják Egyptom és Nyugatázsia földjét, átkutatják Görögország klasszikus talaját, új világokat támasztanak fel sírjaikból és több ezer esztendővel megtoldják az emberiség történeti életét. Ez a mult iránt való önzetlen érdeklődésből és nemzeti öntudatból táplálkozó történetkedvelő irány uralkodó jegye marad az egész XIX. századnak s azt a felvilágosodás, »saeculum philosophicum«-jával szemben »saeculum historicum«-má avatja. ' A történettudomány körének kitágulását, értékelő szempontjainak nemesedését természetszerűen megérzi a történettanítás is. Ami1 Bengel I: Geschichte der Methodik des kulturgeschichtl. Unterrichts. (Pädag. Zeit- und Streitfragen 49—50 H.) Wiesbaden, 1896. 6 s kk. 11. Heinrich i. m. 19 skk. II. 2 Bengel i. m. 10. I.