Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

61 ágyúval másfél hónapig tartotta vissza a törökök túlnyomó haderejét. Sok harcnak volt színhelye e barlang és környéke, de e harcok közül egy sem volt oly fönséges, mint az, melyet Széchenyi és Vásárhelyi vívtak meg e barlangból, hol sokat tartózkodtak, a közlekedés útjában álló, szinte legyőzhetetlennek látszó természeti akadályokkal. A Nagy Sucaru lassankint kifárad, hirtelen hátravonul, de a szerb parton a Nagy-Stirbetiu lép helyette előtérbe és a Kis-Kazánt alkotja, majd a Kis Sucaruval a Dunát harmadfélszáz méterre szorítja össze. De mintha a kis hegyek merészségben versenyezni akarnának a nagyobbakkal, a Kis-Sucaru meg a Kis-Stirbetiu, mely a nagyobb helyére lépett, összefognak és a sík vidéken két kilométernél is jóval szélesebb vizet 150 méterre szorítják össze. Itt a Kazán legszűkebb szorulatánál hirdeti a sziklafalba illesztett emléktábla Széchenyi örök érdemeit. Itt végződik Traján császár útja is, melynek a sziklafalba vésett, Kr. u. 100—101-ből származó nyomai az egész Kazánon átvezetnek. Az elpusztult alkotás nyomai párhuzamosan haladnak Széchenyi útjával, azért került tán emléktáblája is szembe Traján táblájával, mely a nagy császárnak, a haza atyjának dicsőségét hirdeti, aki a hegyeket levagdosva (montibus excisis) gerendákra (anconibus sublatis) építette csodálatos útját. Míg a régi mult csodálatos emlékeit, az újabb kor nagyszerű alkotásait, a természet remekbe alkotott csodáit szemléljük, az emberi ész és munkabírás szédítő nagyságát csodáljuk, egy érdekes jelenet a komikumot állítja a nagyszerű környezetbe. A Kazán alsó szorulatánál, közel a Traján-táblához, egészen a sziklapart mellett evezett egy szerb halász kis csónakján. A hajóskapitány nem vette észre az árnyékban szinte elvesző csónakot és nem állíttatta meg a gépet, mint ilyenkor szokás. A fölvert hullámok egyre erősebben ingatták, himbálták a halászt, ki ijedten menekült egy kis sziklaöbölbe, ugrott ki a keskeny partra, mikor a hullámok már a csónakba is kezdtek becsapkodni. De ekkor már a kerekek elpihentek, nem verték a hullámokat, a víz lecsillapult s a halász megkönyebbülve folytatta útját. A sziklapartok lassankint elmaradnak, nem rajzolódnak fekete árnyékukkal a nagy mélységet sejtető sötét vízfelületre. A hegyek távolabb álló dombokká szelídülnek, a meder kiszélesedik és egy gyönyörű fekvésű öblöt is alkot, melyet félkör alakban lankás dombok vesznek körül. Feltűnik a hegyek alján fekvő Orsova, a vízből kiemelkedő Ada-Kaleh, Szerbia hegyei mellett Románia határhegyei. Hálás pillantással veszünk búcsút a csínos Margit-gőzöstől, mely e szép vidékeken igazi gyengédséggel hordozott meg bennünket. Amint a kikötőknél megfordúlt, mintha figyelmeztetni akart volna, hogy a kíváncsiságtól hajtva ne nézzünk mindig csak előre, hanem hátrafelé is, mert így új beállításban új szépségeket láthatunk, néha megragadóbbakat is. Mikor a legszebb helyeken