Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

Tanulmányi kirándulás. Május 20-ától 25-ig tartó tanulmányi kirándulásunkat, melyben intézetünk 52 tanulója vett részt Czimmermann Pál, Salánky István, Vajda Imre és Babos Dezső tanárok vezetésével, a csodás szépségekben gazdag aldunai vidékek megtekintésére szenteltük. Az első napot Temesvárott töltöttük, ebben a nagy történeti múltú városban, melyhez oly sok dicsőséges, de még több ránk nézve szomorú emlék fűződik, melynek utcáin még most is meg-megcsap bennünket valami idegen levegő, mely a régi épületekből, szűk utcákból, rideg külsejű sáncokból, idegen nyelvű feliratakból árad. De ez a múltból kísérteni járó szellem egyre bátortalanabb lesz. Amint fogynak a sáncok és épülnek helyükön a szebbnél-szebb paloták, mintha ez a szellem is egyre törpülne. Helyet ad egy újabb, egy vidámabb, nekünk kedvesebb szellemnek, mely ezt a sokáig idegen várost velünk ismét egygyé forrasztja, a magyar kultúrának, a magyar nemzeti szellemnek erős várává teszi. Temesvár igazi tipikus képviselője fejlődő vidéki nagyvárosainknak. Régi, legtöbbször szomorú emlékei és az új alkotások egymás mellett úgy tekintenek ránk, mint a férfikor felé közeledő ifjú szemei, melyekre a gyermekkor átélt keserűségei valami bánatos fátyolt vontak, de alóla merészen, lelkesen csillog ki a messzi jövőre megalkotott, gyönyörű tervekre tekintő, a jelen lázas munkájában égő a fejlődést, haladást napról-napra látó tetterő, férfias akarás és lelkesedés tüze. Olyan, mint egy forrongásban levő lélek, melyben még minden alakulóban van, de fejlődésének irányát látjuk, méreteit sejtjük s a hatalmas keretet, melyet számára szeretetük alkot, bizakodó képzeletünk ki is tölti. Olyan, mint egy épülő gyönyörű palota, melynek hatalmas méretei meglepnek, az állások fölé törő tornyai bámulatra ragadnak, a gerendák közül kilátszó díszítései elgyönyörködtetnek, s amint nézzük, képzeletünk egymás után fejti le róla mindazt, ami benne élvezetünket még zavarja és állítja elénk úgy, amilyen lenni fog.