Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

50 minden különösebb nehézség nélkül meg lehet magyarázni, úgyszintén az idegen versformákat is taníthatjuk, hisz a latin nyelv is ad a tanulónak némi előismeretet. — Hasonlóképen vagyunk a poétikával is. Rendszeres elméleti poétikára nincs szükségünk, hanem igenis szükségünk van az egyes olvasmányok poétikai fejtegetésére. Az így, közös munkával megállapított szabályok összefoglalását adja csak a poétika. így tudja a tanuló a műalkotásokat valódi értékük szerint méltányolni s így ismerkedik meg igazán a műalkotás szabályaival. Kezdetben irányítsuk, vezessük a növendék ítéletét, de később mindinkább engedjük saját véleményének nyilvánítására. így a szépnek ösztönszerű megérzését nem fogják öntudatlanul betanult frázisok, ferdén irányított tanulmányokat elnyomni. Kölcsey is azt tartja, hogy az örökös pórázon még a tudományban is szolgalelkek nevelkednek. Óvakodjunk az irodalmi termékek korai s túlzó esztetikai fejtegetésétől, különösen a versboncolástól, mert ez lesz a jó ügynek megölője, hanem a tanuló eszme és tapasztalatkörén belül maradjunk. Ne kritizáljunk túlságosan, a műveknek ne hibáit, mint inkább előnyeit ismertessük meg, mert szükséges, hogy az író bizonyos eszményi magaslaton álljon az ifjú előtt. Jó szolgálatot tesznek e tekintetben Tones Gusztáv és Loosz István : Költői olvasmányok (1897) és Prózai szemelvények (1911), Zlinszky Aladár: Szemelvények a nemzeti líra köréből, Greguss—Beöthy: Arany balladái, Badics Petőfi, Váczi Berzsenyi, Tóth Rezső Csokonai magyarázatai, stb., melyek a szükséges s lényeges magyarázatokkal szolgálnak költészetünk kiválóbb termékeink megértéséhez. Magánszorgalomra keveset számítsunk, mert az olvasás — különösen kezdetben — magyarázat s fejtegetés nélkül nem teljesíti edző s művelő hatását, másrészt meg a növendékek nagy részében nincs meg a hozzá megkívántató lelkiismeretesség. Ezért problematikus még mindig a háziolvasmányok értéke. Csak akkor szabad már a felsőbb irodalmi oktatásban igénybe venni, ha a növendékek már eléggé hozzászoktak az olvasmányok feldolgozásához, kellő értékeléséhez s ekkor is csak a könnyebb irodalmi műfajok, pl. regények olvasása bízható a tanuló házi munkásságára, annál is inkább, mert hisz terjedelmük fölemésztené az iskolai irodalmi munkásság legtöbb idejét. Erődi Béla is igen keveset ajánl magánolvasmányul, hogy a tanulót túl ne terheljük s föl tudja dolgozni. Cserép József szerint is nagyon ingatag a háziolvasmányok értéke, sőt több tekintetben káros. A legtöbb tanulóban nincs ambíció, a másik meg iskolai kötelességének rovására olvas. Legjobb ha minél többet olvastatunk az iskolában. Bár mi is osztjuk nagyrészt aggodalmát, teljesen nem zárjuk ki a háziolvasmányt az irodalmi nevelésből, mert ha egyszer sikerült a tanulóban a helyes irodalmi érzéket fölkelteni, úgy nyert ügyünk van s a Tatár Péter, Ponson