Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

47 egyiknek sajátosságait érezze és méltányolja". Ő is az iskolának tulajdonítja műveltjeink esztetikai műveletlenségét. Különösen három pontot emel ki az irodalmi oktatásban: 1. Éreztessük az ifjúval a költői szépséget, ami igazán poétikus ; 2. hasonlítsuk össze a felfogásban más művészettel s 3. vezessük be a görög-római művészet világába a tanulót. Weszely szerint az irodalmi olvasmányok adnak esztetikai képzést s ezek elemzése érteti meg a költői munka keletkezésének körülményeit és feltételeit. Foglaljuk össze az irodalmi esztetikai nevelés főelveit! Irodalmi olvasmányok elemzése alatt tehát nem rendszeres széptani elméletet kell érteni, mert nagyon szomorú eredményt érne el az ilyennel kísérletező tanár. Az emberi lélek hármas tevékenysége közül az esztetika alapjáúl leginkább szolgáló érzések tana a psychologia körébe tartozván, ennek sikeres tanítása tehát már némi filozófiai ismeretet kíván, mire középiskolánkban teret nem találunk. A középiskolai esztetika célja nem más, minthogy a velünk született s természetünkben rejlő szépérzést a helyes úton szinte észrevétlenül irányítsa s fejlessze gyakorlati úton. Elméletből csak a legszükségesebbekre terjedjen ki figyelmünk. Hisz az irodalmi tanítás a szépet kifejező művészetek legrégibbjével és legtökéletesebbjével, a költészettel foglalkozván leginkább van alkalma az esztetikai érzés különféle nyilvánulására a tanuló figyelmét irányítani. Már a kezdő nyelvtantanulás is — bár elsősorban gyakorlati hasznot szolgál — a nyelvben tapasztalható rendszerrel s válogatott szép beszédmóddal, kifejezésekkel, szóval nyelvtani szépségekkel fejleszti a növendék helyes ízlését, mert a gyermek, bár öntudatlanúl, de ép oly élvezettel gyönyörködik a stilus szépségében, mint a felnőtt. Azonban elsősorban az irodalmi olvasmányok jönnek szóba, az esztetikai nevelésre oly fontos megbeszélések, tartalmi reprodukálások, szavalatok stb. Kár, hogy olvasókönyveink, természetesen az Utasítások értelmében, még mindig nagy teret szentelnek történelmi, földrajzi, természetrajzi stb. olvasmányoknak, mert így még több és fölösleges követelményeket és feladatokat rónak a pedagógiailag amúgy is nagyon igénybe vett s szinte kihasznált irodalmi nevelésre. Elismerjük, hogy ilyenekre is szükség van, de nem az irodalmi olvasmányok rovására s nem is ismeretlen szerzők jól-rosszúl összetákolt értekezésére, hanem irodalmunkban is szereplő, kiváló íróink örökbecsű műveire. így aztán eleget tehetnénk mindkét irányú követelménynek. A magyar tanár tehát elsősorban az irodalmi termékeket használja fel az ízlés fejlesztésére. Csak annyit magyarázzunk, hogy miként Wend mondja: geistig aufgefasst muss alles werden." Alsóbb osztályokban elegendő a művek fejtegetésénél megemlíteni a szerzőt, művének alapeszméjét és kiemelni néhány feltűnőbb kifej ezésbeli és gondolati szépségeit. Megemlíthetjük s röviden kifejthetjük a szép s fajait, mert hisz