Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

27 könnyen elmerülhet, de nyújt helyette olyan oktatást, mely az előbbit bátran pótolhatja s ez: irodalmunk ismertetése. Az irodalom az életet oly változatos formákban mutatja be s annyi sötét, világos, derűs, stb. oldalról világítja meg, hogy a tapasztalat ezt meg sem közelítheti. S minthogy minden irodalmi mű valami igazságnak, erkölcsi elvnek költői kifejezése, lehetetlen, hogy ne ragadjon ebből valami az ifjú olvasóra. így fejlődik benne észrevétlenül önmaga és mások tetteinek bírálása, mi már az erkölcsi élet működésének jele. így az irodalom míg egyrészt az ifjú erkölcsi kialakításán fáradozik megbízható, hasznos műveket adván kezébe, addig másrészt megóvja őt olvasási szenvedélyének haszontalan, erkölcsrontó ponyvatermékekkel való kielégítésétől. Mert amily mértékben jótékonyan hat az etikai életre kiváló irodalmi müvek olvasása, ép oly kártékonyán hathat a jól meg nem választott olvasmány az erkölcsi életre. Egy kis kitéréssel szólhatunk is a rossz könyvek s a rosszul vezetett olvasás kártékony hatásáról. Az olvasási mánia korát éljük. Mindenki olvas, de mit? Ujat, izgatót, sikamlóst, szokatlant hajhásznak semmit sem törődvén a valószinűséggel. Neményi Imre

1 fölemlíti, hogy 1894-ben 43,000 német rémregény jött forgalomba, melyet 20 millió férfi, nő és gyermek olvasott. Volf György is panaszkodik, hogy terjed a léha, féktelen olvasás, mely különösen a fejlődő gyermek logikai és etikai gondolkozásában okoz iszonyú pusztítást. Sok tanulónál valóságos lelkibetegség a zabolátlan, mohó olvasás. íme, ezt az olvasási mániát kell az iskolának a saját céljaira felhasználni s a helyes mederbe terelni! Ne olvasson össze a gyermek tücsköt-bogarat, vagy olyat, melynek tartalmát az ő gyenge képességeivel megemészteni nem tudja. „Az emészthetetlen táplálék, mondja Neményi — mit a szellem egyszer fölvett magába, az egész életre megfekszi az ember gyomrát." Az ily erkölcsi s fizikai tekintetben egyaránt kárhoztatandó olvasás tesz aztán nagy pusztítást a gyermek kedélyében, gondolkozásában. Különösen a túlzott regényolvasás okozhat romboló hatást. Amit Lengyel Géza

2 erről ezelőtt 40 évvel írt, az még fokozottabb mértékben ráillik korunkra. Szerinte tagadhatatlanúl az ízlés s jó erkölcs csökkenésére vezet a szertelen jellemekkel, érzéki, féktelen szenvedéllyel megirt regények túlzott olvasása. Ha az ily olvasás káros hatása nem is jelentkezik mindjárt föltűnő jelekben, de méregként lassan öli meg a lelket, életunttá, kedélytelenné, eltompulttá s akaratnélkülivé tevén azt. A regény tárgya ugyanis a mindennapi élet eseményei, vagyis az olvasó könnyen 1 Ifjúsági könyvtárak ós ifjúsági olvasmányok a nevelcs szolgálatában. Budapest, 1902. 2 Az olbeszélő költószot, viszonyában a nemzeti élethez, különösen a regényolvasás hatását tekintve. Tanáregyl. Közt. 1871.