Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

12 öleli föl irodalmunk számottevő müveit, a részletek megválasztásában szabad kezet enged a tanárnak. Nagy hibája, hogy többször megelégszik nagyobb íróink egy művével, pedig ebből az író egyénisége meg nem Ítélhető. Látjuk tehát, hogy a tanár tervszerű feldolgozása nélkül a kívánt cél el nem érhető. A nevelést, oktatást s a középiskola célját lelkén hordó tanár úgy osztja be az irodalmi anyagot, hogy mire az ifjú érettségihez ül, ismeri irodalmunkat nem elméleti, betanult frázisokban, hanem olvasott s kellőkép tárgyalt műveiben s ezek íróiban. Mert a folytonos olvasás többet ér minden stilisztikánál, rhetorikánál, poétikánál s irodalomtörténeti elméletnél. Ezek csak másodrangú tényezők s arra valók, hogy tudásunk öntudatos s rendezett legyen. A jól vezetett irodalmi olvasmány magától, önkénytelenül helyes stiláris s szerkezeti ügyességre tanít, fejleszti esztetikai érzékünket s tudatosabb irodalmi ismeretet nyújt minden elméletnél. Módszerünk legyen a megkedveltetés, mit a tanár a maga előre elmondásával, a szépségeknek kiemelésével érhet el. A vidám, komikus részek a jó ügynek nemhogy hátrányára, hanem határozatlan előnyére válnak. Ein Lehrer, - mondja Wendt — der fest auf seinem Posten steht, vergibt seiner Würde nichts, wenn er die Jungen lachen lässt und selbs mitlacht, wilde Ausgelassenheit braucht er darum doch nicht zu dulden". Igyekezzünk tehát az ilyen órákat kedélyessé tenni s így az érdeklődést fölkelteni. Ha ez sikerűit, úgy a házi olvasmányok problematikus értéke is igen fog emelkedni. Ne terheljük túl a magyarázatot fölösleges, a gyermek előtt érthetetlen kortörténeti, psychológiai s ilyesféle kitérésekkel, hanem röviden emeljük ki az olvasmány keletkezését, alaphangulatát, vagy alapeszméjét, merítsük ki ne túlságba vitt erkölcstani fejtegetéssel etikai anyagát s ennek értékét s emeljük ki néhány föltűnő szépségét. Már az alsó osztályokban is igen ajánlatos rövid kivonatok készítése az olvasott mondákból s költeményekből, mert míg egyrészt a gyermek stiláris ügyességének fejlesztésére szolgál, addig másrészt megteszi első lépéseit az irodalom ismerésében, minek később nagy hasznát veszi. Felső osztályokban persze a magyarázat mindig tágabb körre terjedhet, de nem lépheti át sohasem a tanuló ismeretkörét. Ily eljárással érhetünk el jó eredményt, melyet még fokozhatnánk, ha el tudnók távolítani az irodalmi oktatás akadályait, hátrányait. Régi követelmény, vagy legalább óhaj, hogy a nyelvi oktatás mind a nyolc osztályon keresztül egy tanár kezében maradjon. Ez az elmondottakból természetszerűleg következik s előnye nyilvánvaló. Elméletben meg van ez az elv, de a gyakorlati keresztülvitele ritkán sikerül s ekkor már megbomlott az irodalmi oktatás egységes menete. Az ifjúság folytonos változása, hullámzása a másik akadály. Megtörténik, hogy 50 érettségiző ifjú közül legfeljebb 20, vagy még kevesebb kezdte iskolai