Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910
8 erkölcsű jellemesség fejlesztésére." íme ebben van kifejezve a középiskolai oktatás egyik legfőbb, legnemesebb célja ! Minden tárgy egy közös cél, az erkölcsi nevelés szolgálatába szegődjék! Vagyis ismételjük ama sokat hangoztatott elvet, hogy az iskola elsősorban nevel s másodsorban tanít. A középiskolai oktatás eme általános erkölcsi egységét elsősorban a többi tárgyakkal legszorosabb kapocsban lévő magyar nyelvi és irodalmi oktatás adja meg, mert — hogy újból idézzem az említett Utasításokat — „ez veti meg alapját a tudományos tanításnak, melynek a nyelvi közlés a leghatalmasabb módja, amennyiben a növendék nyelvérzékének tudatossá váltával, nyelvkincsének gyarapodtával gondolkozása is világosabbá, szabatosabbá és rendezettebbé válik." A nemzeti nyelv és irodalom eme egységesítő s minden nevelésnek alapját megvető szerepe minden nép modern nevelésének sarkpontja. „Sprache und Literatur sind im Deutschen, wie in allen Fremdsprachen, der eigentliche Gegenstand des Unterrichts" mondja Gustav Wendt. 1 „A hazai irodalom alapos tanítása — mondja Névy László már a 70-es években — a magasabb nemzeti műveltség megszerzésének első feltétele." Nyelv és irodalom alatt nem nyelvtant és irodalomtörténetet kell érteni, hanem elsősorban irodalmi olvasmányokat, melyek ismerete s tanítása volt az említett miniszteri rendeletekig közoktatásunk legelhanyagoltabb ága. Az eddig szokásos szemelvények még nem alkotják az irodalmat. Volf György már 1875-ben követeli, hogy a magyar oktatást az irodalomra kell alapítanunk, vagyis az első osztálytól a legfelsőig folytonosan olvastassunk s minden disciplinát ehhez fűzzünk. De hát miben is van az irodalmi művek olvastatásának fontossága ? Általánosan elfogadott vélemény, hogy úgyszólván az élet minden körülményeire kiterjeszti nevelő hatását. Minthogy az irodalom nem egyéb, mint az egész nemzet organikus fejlődéstörténete, az egész nemzet belső élete, világos, hogy szellemi erőnk, művelődésünk elsőrangú forrásának tekintendő. Beöthy is csak azon szellemi alkotásokat vonja az irodalom fogalma alá, melyeknek fölfogásában, tárgyában, vagy előadásában megnyilatkozik a nemzet gondolkozása, érzése, képzelete, akarata, szóval egész lelke. Leginkább alkalmas teli át a történelemmel együtt a nemzeti géniusz ápolására, érvényesítésére. A történelem s irodalom közös kapcsa, egyforma hatása ugyanis nyilvánvaló. Az irodalom a költői termékek élvezésén kívül az ezekben megnyilatkozó nemzeti szellem megismerésére vezet, mi már a történelemnek is feladata ; azonkívül a művészi történetírás már a szépművekhez tartozik. Nemzeti géniuszunk fejlődésével pedig múltunk tanúsága szerint elválhatatlanul kapcsolódott 1 Didactik und Methodik des deutschen Unterrichts und der philosophischen Propädeutik. 1905. München.
