Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

26 helyeken összegyülemleLt sok esővízben, mely nagy Lerüleleket lep el. Az órák és menetrendek sűrűn kerülnek elő, nagy a mozgolódás, közeledik a hosszú nap után a nehezen várt pihenő. Feltünedeznek már Zágráb tornyai, házai, átrobog a vonat a Száva vashídján. Szürkén, sárojsan hömpölyög alatta a víz, partja is alig van. Egy-két perc s [megállunk, a zakatolásnak vége, csak az emberek zaja hallik. A kétnevű, kétnyelvű állomás villanyfényben fogadta csapatunkat, mely egyszerre vidámabb lett, mihelyt itt is otthonra talált. A zágrábi magyarok társaskörének három szíves tagja lett a vezetőnk. A város legszebb részén át vitt útuuk. Minden ház újnak látszik, a felszedett kövezet pedig, melyen a munkások még most is szorgalmasan dolgoztak — a lóvasutat most cserélik ki villamossal — azt a (benyomást kelti, mintha a város építését most akarnák sietve befejezni, az utcák rendezésével, kövezésével. A Ferenc József-tér fiatal fái, aprólékos gonddal rendezett ültetvényei csak növelik ezt a hatást. Egy fiatal, fejlődő, szép városra vall első megjelenése, s ifjú erejében, szépségében rokonszenves, ha sokszor daccal, gyűlölséggel tekint is Magyarországra, melynek fejlődésével, jó és rossz sorsával volt összekötve az övé is. Éjjeli pihenőt a Hotel Lamm ád. Reggelre az egész éjjel zuhogó eső eláll s a borongós ég felhőin áttetsző nap az újság és frisseség jellemző vonását még jobban kiemeli. Féltizenegyig van idő, hogy nagyjából a várost is megnézhessük. Először is a Jellasichtérre megyünk, hol a vásárok tarka bódéi, megrakott asztalai, zöldséges kosarai között emelkedik a bán lovasszobra, amint kardjával merészen mutat a szemben álló házak vagy Magyaroszág felé. Körülötte a nemzeti viseletű nép sürög-forog, kínálgatja árúit vagy alkuszik arra, amit venni óhajt. Nem épen megfelelő környezet a nagyhorvát álmodozók eme szimbólumának. A vásári zaj és lárma nagyon is kijózanító. A BakácSs-utcán át a Káptalan-térre jutunk, hol a régi Zágráb roskadozó, alacsony, kopott épületei csodálkozó félelemmel néznek a szomszédságukban emelkedő egy-egy új palotára s a dombtetőn épült, gyönyörű gót-stílű új székesegyházra. Két hatalmas tornya 113 Iméter magasságban tör a felhőkkel borított ég felé. A szétszórt fény kedvezően világítja meg az arányosan tagolt épület nem túlterhelt, de gazdag gótikus faragványait, melyek egységes harmóniába olvadva gyengédségük mellett is a nagyság és erő érzetét keltik az emberben. A művészi szépség az áhítat hangulatát szüli, mihez a környezet ódonsága, a még fennmaradt várfalak és bástyatornyok a rég letűnt múlt szellemét idézik vissza. A borús ég, az itt uralkodó csönd egységes, komoly hangulatba olvad. Érzéki képe áll előttünk a múltból kiemelkedő jelennek. Belsejében is váltakozva