Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1908
35 mutatják a svédek nemzeti táncukat. Kíváncsian lestem a svédek táncát, mert a táncban benne van a nép lelkének érzése. Isten szabad ege alatt kerek alakú tér közepén a tánc bemutatására magasabb emelvényt helyeztek el, s emellett köröskörűi az ülő- és az állóhelyeket. teljesen megtöltötte a kíváncsi közönség. Körülbelül harminc tagból álló személyzet, fele részben férfiak, fele részben nők, jelent meg kitűzött időben az emelvényen vagy hat szál hosszú dolmányú, kopott külsejű zenész kíséretében. Amint körbe álltak, a férfiak között a nőknek öltözködése ötlött legelőször szemembe. Nagy változatosság mutatkozik a fejdíszben. Fehér- és pirosszínű csokor, fehér szegélyű és hosszában csíkokkal erősen átszőtt sapka, vagy piros keszkenő van a fejükön. Két oldalon befűzött prusznikjok Magyarország egyes vidékén a nőknél dívó népviselethez hasonlít. A szoknya az egyiken kék, a másikon fekete, a harmadikon ismét más színben játszik s rajta zöld, kék és pirosas sáv fut végig. A főékessége azonban a svéd nőviseletnek a csíkokkal erősen tarkázott vörös, zöld, kék, sárga színkeverékből álló kötény, melyet vörös kötővel ízlésesen illeszt a svéd nő derekára. A ruházatot a lábon fekete, vagy vörös csíkú harisnya és nyírfa-talp egészíti ki. A zenészek a dudaféle hangszerből bús dalokat csaltak ki. melyre a férfiak a nőkkel különféle táncokat lejtettek. Általában csendes menetűek a táncok, de közbe-közbe szilajabb forgásokat is végeznek, sőt valóságos mesterfogással végbevitt táncfordulatok is következtek s ezekhez a nőknek a férfiak lábdobbanással adták meg a jelt. A tánc ez a része már nem volt szép, úgy, hogy eigánykarikáknak is bevált .volna s inkább mű-, mint néptánc volt. A Djurgai'den mellett a svéd né]» áldozatkészsége közadakozás útján létesítette a Nordisches Múzeum új épületét és az ,,Északi Múzeum'' gyűjteményét 1907-ben Seanséből ide helyezték át. A múzeum célja: a svéd néprajznak becses emlékeit megőrizni s a svéd népben nemzeti öntudatot és hazaszeretet ébreszteni. A jelen korra vonatkozó gyűjtemény még nagyon hiányos, A svédek büszkesége a stockholmi Nationál-múzeum, amely a Blasiiholmen-épiilt. Történelmi, iparművészeti, festészeti, szobrászati, stb. csoportra oszlik. Legértékesebb a történelmi osztály, ahol a nemzeti múzeum jeleidegi igazgatója kiváló előzékenységgel fogadott bennünket s szeretettel említette, hogy egy alkalommal Görögországban magyar tudósokkal találkozott s azóta nagy rokonszenvvel viseltetik a magyarok iránt. A történelmi osztályon ő vezetett bennünket végig s érdekes magyarázatokat fűzött az egyes tárgyakhoz. A nemzeti múzeum igen sok és értékes ritkaságot tartalmaz. A kőkorszakból védő eszközöket, tűzkőt fogóval, ez oly ritka példány, hogy másutt sehol sem található a bronz- és a vaskorszakból kar3*