Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1908

12 mekre tekint. Olympiában, a Hera-templomban találták a finom és kedvelt szobrászati alkotást. Az épület felső részében a görög és római régiségek között a szakember sok érdekest és tanulságosat talál. Stülernek alkotása az Altes Múzeummal összeköttetésben levő Neus Múzeum; legszebb része a. lépcsőzet, valamint az uj és a régi múzeumot elválasztó rész, a, hol Kául bach érdekes falfestményei az emberi művelődés fordulópontjait ábrázolják; a bábeli esetet, Görögország fénykorát, a hunok csatáját, a kereszteseket Jeruzsálem előtt és a reformatio! A dioskurok óriási gipszöntvénye egészíti ki a képet. Az egyiptomi régiségek gyűjteményét a Passalaqua gyűjteménnyel létesítették és a Lepsius-féle expeditióval bővítették. Különösen meglepett itt a- Parthenon rajza, a különféle óriási képpárkányzat, a Niobidak, a lapitoliumiVenus és a Ludovisi-Ares-szobor. E két említett múzeum tőszomszédságában lévő Pergamon-Múzeumban, melyet a célnak megfelelőleg görög-templom stílusban építettek, a pergamoni, inagnesiai ásatások leleteit helyezték elő. Fő részét alkotja: a gigászok harca és a pergamoni vároltár kép párkányzata. Az úgynevezett múzeum-szigetben két képcsarnok van: a Nationalgalerie és a Kaiser Fridrich-Múzeum. Az elsőben különösen Pigelheim (Krisztuskép) Gebhardt (Az utolsó vacsora, Bachantin), Uhde (Jézus meglátogatja a családot), Liebermann (Mellesztés) képei finom művészi kivitelűek. A Menzel-terem történeti képei a jobbak közé tartoznak. Az egyik kép Nagy Frigyes fuvolázását hűen ábrázolja. A lépcsőház szép képei: Platón vacsorája (Feuerbach), Velence meghódolása (Makart), Jairus leánya, (Richter), Rabszolgakereskedés (Vemet Horace.) Művészeti szempontból a múzeumok között legértékesebb: a Kaiser Fridrich Múzeum. Tizian, Rafael, Dürer, Rubens, Van Dyck, Rembrandt, Murillo képeiből rendkívül becses gyűjteményt látunk e műtárlatban. Fenséges hatással van a lélekre a remek nagy Rubensterem, ahol az ember órák hosszat el tudna gyönyörködni a szebbnél szebb alkotású beszédes festményekben. Rafael Sanzio (1483—1520) a festők királyának képein a gyöngédség, kellem, zavartalan, nyugodt összhanggal egyesül. Tizian (f 1576) a festett alakok lelki állapotát a megszólamlásig híven tükrözteti vissza az arckifejezésekben. Rubens képein az érzelmeket drámai szenvedélyességgel rajzolja, Rembrandt főleg az árnyékolás és az egyes részek mesteri megvilágításával elragadó hatást idéz elő, Van Dyck pedig kitűnő arcképfestő. E három festő a németalföldi műfestészetnek a XVII. században legnagyobb mestere. A magyar Ajtósról elszármazott Dürer és a spanyol Murillo felfogásban, színezésben, alakításban az olasz művészek befolyása alatt áll, az utóbbinak Madonnáin az anyai szeretet az isteni fenséggel párosult. A Nationalgalerie-ben szoborgyűjtemény is van, amelyben a remek