Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1907

37 jegenyéket. Majd ez is eltűnt, mindenre sötétség borult, s Makó után már számlálgattuk az állomásokat, hány is van még hátra. Az otthon közeledése a tréfálkozó kedvet is komolyabbá tette. Mikor pedig feltűnt Új-Szeged villanyfényes állomásával, majd a Tisza vize, melyre a partján égő lámpák fénye tűzsávokat rajzolt, valamennyien állva vártuk, míg vonatunk berobog a Tisza-pályaudvarra, hogy teljes legyen a kör, amelyet leírtunk. A szülők örömmel várták épségben megtérő fiaikat. A kisebb bőrhorzsolások okozta ijedelem nem soká tartott, de az emlékek, melyeket lelkünkben ez útról magunkkal hoztunk, talán sokkal tartósabbak lesznek.