Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1907

33 A kohók megtekintése annyi gyönyörűséget okozott, hogy másnap reggel, mielőtt retyisorai kirándulásunkra indultunk volna, ismét megnéztük. A nappali világításnál azonban a csapolás szépsége eltűnt, mert a folyó salak már nem világít, fehér fénye beleolvad a nap fényébe, mintha napon gyertyát gyújtanánk. Annál érdekesebb volt a földön elszórt, kihűlt salakdarabok változatos színgazdagsága, amint üvegszerü szemcséik csillogtak a napon. Nyolc óra húsz perckor indult a vonatunk a felső pályaudvarról Retyisora (Gyalár) felé. Kis keskenyvágányú vasút ez, mely a gyalári vasbányákból az ércet szállítja, de személyforgalomra is be van rendezve. Kiinduló állomása a vaskohó felett elterülő fensíkon épült. Innen a vár mögött a Zalasd vize mentén hatol a hegyek közé a kicsiny, de erős gép, mely a nagy erőlködésben eső módjára szórja ki magából az apró széndarabokat. Vigyáznunk kell a szemünkre, ha a kocsi nyitott, csak karfával védett előrészéből akarunk a vidék szépségében gyönyörködni, ami aztán bő részünk lehet. Nem emelkedett még a vasút semmit, mégis mély szakadékba tekinthetünk le, meit a fensík szélére jutottunk. Majd az útunkba álló hegyek oldalán futunk tovább. Balról az erdős hegy folytatása zárja el a kilátást, maga is szép kilátás, jobbról lankás völgy nyílik meg előttünk. Az út egyre emelkedik, kúszunk tovább a hegyek oldalán, míg egy hosszú alagúton vágva át ismét a Zalasd völgyébe találjuk magunkat, s remek vidék tánü szemeink elé. A hegyoldal, melyen mi megyünk, sziklás, majdnem kopár, csak ritkás bokrok fedik, a másik sűrű lomberdővel fedett. Haragos zöld színét a szomorúfűz sáppadt, bóbiskoló lombjai tarkítják imitt amott. A völgy alján a patak fut tiszta vizével, partján a hófehér országút kanyarog, kertek, apró házikók, a vízen átnyúló egy szálfából álló hidak, a mindenfelé munkálkodó nép, elevenné, barátságossá teszik ezt a vidéket, hol a nagyszerű a kedvességgel egyesül, hogy közösen örvendeztessenek. A vonat egyre kanyarog tovább és tovább, újra látunk ismerős helyeket, de már sokkal magasabbról, alagúton, viadukton megyünk keresztül, a vidék is zordabb lesz, de szépsége is fokozódik. A hegyfokokat sodronypálya köti össze, a mély völgy fölött kényelmes lassúsággal mozognak a kicsinynek látszó kosarak, amint szállítják tovább terhüket. Egymásután hagyjuk el Govasdia, Nadráb állomásokat, egy kisebb vaskohóval, míg megérkezünk Retyisora-Gyalárra, a kis hegyi vasút végállomására. A pálya tovább is vezet, kanyargós útján még magasabbra is emelkedik, de csak a teherkocsikkal, a személykocsik itt maradnak. Három oldalról hegyek zárnak körül; egyiken a vasút halad, a másikon sikló szállítja le a bánya vasérceit, a harmadik dús erdejével gyönyörködtet, a negyedik oldalról szabadabb kilátás nyílik a völgybe, míg egy kanyarúlattal a hegy ezt is el nem zárja. 3