Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

7 míg ők vezették az államügyeket, a birodalom újra oly jelentőségre emelkedett, hogy Rómából, mint az óriási államtest szívéből, ismét megújhodó életerő szivárgott a birodalom minden rétegébe. Eme két férfiú egyesült erővel eredménydús tevékenységet fejtett ki, s habár Burrusnak szigorúan erkölcsös magatartása folytán méltóságosabb szerep jutott, mint a gyöngébb és erélytelenebb Senecának, filozófiai irataival ez is nagy hatást gyakorolt korára. Épen korának ellentétes életviszonyai tették Seneeát nagy, sőt egyeseknek épen úgy, mint a keresztényeknek szemében is sok tekintetben csodált emberré. Habár ellentétesebb felfogással íróról még alig nyilatkoztak, mint Seneca filozófiájáról és irodalmi működéséről, szellemi tevékenységének üdvös hatása, némi következetlenségtől eltekintve, általában kétségbevonhatatlan. Míg egyesek mint legbölcsebb és legerényesebb embert magasztalják, addig mások csak képmutatót látnak benne, ki erénnyel a szájában csak vagyonszerzésre gondol, hízelgéseivel a hatalmasok kegyét keresi s engedékenységével kortársai tetszését hajhássza. Az irodalomtörténet tanúsága szerint különösen a váltakozó korszakok felfogása domborítja ki a róla alkotott különféle ítéleteket is. Elmondhatni, hogy saját korában az író mintaképét látták benne, s tényleg teljesen uralta is kora irodalmát. Azonban közvetetlenül halála után már szétfoszlott a dicsfény s ép olyan mértékben tagadtak meg tőle minden irodalmi érdemet, mint amilyen mértékben azt életében elismerték. A kereszténység azonban nagy szolgálatot tett hírneve elismerésének. Míg a középkorban a többi pogány írók feledékenységbe merültek, addig Seneca mint valami kánoni tekintély érvényesült. Kereszténynek ismerték el, kinek irataiból tanulságot és épülést meríthet az ember. S mindőn később a tudományok és művészetek új életre keltek, Seneca egyike volt azon íróknak, kiknek befolyása nagy lökést adott azok kibontakozásának. De még jelentékenyebb befolyása volt Senecának a közép- és újkor erkölcsbölcseleti műveire, a hitbuzgalom felköltését célzó iratokra és prédikációkra. Fizikai műve sokáig kizárólagos tekintélynek örvendett s főforrása volt a természettudományi ismereteknek. De mindez elenyésző csekélység ahhoz a hatáshoz képest, melyett művei az ókor gondolkozás- és beszédmódjára gyakoroltak, ami a jövőre nézve első sorban biztosított számára jelentőséget. Miként Ovidiust első modern költőnek, úgy Seneeát első modern prózaírónak tekintették. Ő teljesen szakított kora felfogásával. Nála a nemzeti vonás az általános emberivel szemben eltörpült, ő nem római többé, szembeszáll a rómaiassággal, a római élettel, mint a rossz összfoglalatával, s e tekintetben nem jogtalanul ismerhető el kereszténynek. Míg az antik író — úgymond — első sorban a szép formával az ízlésre s csak azután akar hatni az olvasó kedélyére, Seneca abból az alapelvből