Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

34 ne terheld; úgy igyál, hogy le ne részegedjél; s arra vigyázz, hogy senki előtt lakoma alkalmával vagy bármilyen társaságban olyannak ne tűnjél föl, aki elítéli azokat, akiket nem utánoz. A jelen gyönyöreihez ne ragaszkodjál, a távoliakat pedig ne áhítozd. Könnyű legyen a táplálékod s ne az élvezetet, hanem az ételt nézd. Éhség csiklandozza az ínyedet, ne pedig nyalánkság. Vágyaidat kevéssel elégítsd ki, mert csak arra szabad gondolnod, hogy megszűnjenek; s így — mintegy az Isten képmására teremtve — a testiektől a szellemiek felé siess. Ha szereted a mértékletességet, lakásod ne legyen kéjlak, hanem egészséges, s ne a ház után legyen ismert a gazda, hanem a gazda révén a, hajlék. Ne képzeld magadat annak, ami nem vagy, s nagyobbnak se akarj föltűnni, mint amilyen vagy. Inkább arra törekedjél, hogy szegénységed ne legyen tisztátalan, takarékosságod rút, egyszerűséged elhanyagolt. és szelídséged ernyedt. Ha szűkesen van is vagyonod, lelked ne érezze a szükséget. Saját helyzeted fölött ne sopánkodjál, másokét pedig ne csodáld. Ha szereted az önmegtartóztatást, kerüld a rút dolgokat, még mielőtt hozzád közelednek és senkit se becsülj többre, mint tenmagadat. A gyalázaton kívül tarts mindent elviselhetőnek. Az aljas beszédektől is óvakodjál, mivel az a szemérmetlenség nevelő dajkája. Inkább a hasznos, mint a kecses beszédet kedveld s az egyenest inkább, mint a megalkuvót. Keverj néha a komoly beszédbe tréfát is, de mérsékelten és a méltóság és szemérem kockáztatása nélkül; mert megrovandó a nevetés, ha mértéktelen, ha gyermekiesen szabad és asszonyiasan bárgyú. Gyűlöletessé is teszi az embert a nevetés, ha az akár gőgös és hangos, akár rosszakaró és elfojtott, akár más bajából eredő. Ha tehát alkalomszerű a. tréfa, a bölcseség méltóságának bélyegét hordja magán, hogy azután senki el ne ítélhessen mint darabost, senki meg ne vethessen mint értéktelent. Tréfálkozásod ne legyen bohóckodó, hanem kedves. Élceid fog-, tréfáid silányság nélküliek, nevetésed hahota-, hangod kiabálás- és járásod zaj nélkül való legyen. Nyugalmad ne legyen renyheség, és míg mások játszanak, addig te valami értékes és nemes dologgal foglalkozzál. Ha van önuralmad, kerüld a hízelgéseket s a hitványak dicsérete legyen rád nézve oly szomorú, mint amilyen a hitvány dolgokért járó elismerés. Légy vidámabb valahányszor nem tetszel a roszszaknak és a rosszak hitvány lekicsinyelését tartsd valódi dicséretnek. Az önmérséklet legnehezebb feladata a hízelgők kedveskedéseit elhárítani, kiknek beszédei a lelket bizonyos kéjérzettel töltik el. Hízelgéssel senki barátságát ki ne érdemeld, de a tiéd kiérdemlésére se nyújts másoknak ilyetén alkalmat. Ne légy vakmerő és rátartó. Légy udvarias, de ne vetkezd le a méltóságot; fogadd szívesen a figyelmeztetést, türelmesen az intést. Ha méltán korholt valaki, használt neked, ha pedig méltatlanul, használni akart. Többet ér a szeretet gyűlölete, mint a gyűlölet álnok csókja. Ne a kemény, hanem a hízelgő szavaktól félj.