Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

29 Fölhozza atyja példáját arra, hogy legtobször épen a legderekabb emberek vannak kitéve a gazok támadásainak. Ezért az a legszerencsésebb, ki nem is született; ezt nyomon követő szerencse pedig az, ha az élet viharaiból minél előbb jutunk el az örök nyugalom kikötőjébe. Fiának életkorát erényei, ne pedig az évek száma szerint mérlegelje s úgy fogja találni, hogy sokáig élt. És ha meg akarja őt látogatni, ne a sírban keresse, ahol csak földi maradványai pihennek, hanem abban a mennyei karban, ahol atyja is tartózkodik s aki hozzá ily vigasztaló szavakat intéz : „Ne aggódjál sokáig, leányom ; fiad szépen felmagasztaltatik; lerázta magáról a földi élet küzdelmeit és gyarlóságait. Megtanítom őt megismerni az örökkévalóságot; és ha egykor eljön az a nap, mely mindent megsemmisít, hogy új világot teremtsen, akkor mi, szerencsés lelkek, kiknek jutalma az örök élet, az ősanyagba soha többé vissza nem térünk. Mondd boldognak fiadat, Marcia, ő már tudja, mi ez !" Dialógusai keretében tárgyalt egyéb közleményei, milyenek: de animi tranquillitate, de constantia sapientis, de brevitate vitae, de vita beata etc. mind abból az alaptételből indulnak ki, hogy erény nélkül boldog élet nem lehetséges. Egyéb földi javak, mint pl. az egészség és vagyon, ha nem is szükségesek az igazi boldogsághoz, mindazonáltal kívánatosak. Seneca ezekben maga magát is vádolja, hogy többel rendelkezik és jobban él, mint egy stoikushoz illik; ő nem tökéletes filozófus; beismeri, hogy ő sem hasonlít a legjobbakhoz, de mégis jobb, mint a rosszak; rá nézve a gazdagság csak valami, de nem minden, ő uralkodik azon, nem pedig az ő rajta. Seneca természettudományi műve: Naturalium quaestionum libri septem, mely szintén Luciliusnak van ajánlva, tulajdonképen egyetlen fizikai munka, mondhatni tankönyv, a római irodalomban. Mint általában, úgy ebben a tudományszakban is a görögök voltak a rómaiak előharcosai, különösen az ioni iskola; Seneca tehát e téren is az ő nyomdokaikon halad, anélkül azonban, hogy más népeknek, különösen a babyloniaiak- és egyptomiaknak idevágó kutatásaitól eltekintene. A cél, melyet Seneca szem előtt tartott: a természetben az Istent felismerni. A természet ismeretével kezdődik az Isten megismerése. 0 ugyanis a mindenség szelleme, azé is, amit látunk, azé is, amit nem látunk. Az Isten ismerete vezet azután bennünket az önismerethez is. Nemesebb részünk ugyanis a lélek, az Isten pedig csupa lélek. A haszon, melyet ebből a tudományból meríthetünk, az, hogy belátjuk, miszerint az emberi életben minden nagyon korlátolt. Az emberi törekvés legfőbb célja, úgymond, nem az, hogy hajóhadakkal lepjük el a tengereket, hogy országokat hódítsunk meg stb., hanem, hogy lelki szemeinkkel a mindenséget szemléljük s bűneinket fékezzük; oly győzelem, melynél nagyobb nincs. Szellemünkkel a sors