Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1905
16 azért, hogy az kulturális és hazafias hivatását a jövő magasabb követelményeivel szemben is teljesíthesse'". Ezen megfontolás igazságától áthatva tette alapítványát „buziási Eisentiidter Róbert utazási jutalomdíjalapítványa" címen „oly külföldi tanulmányútra, melynek célja a tapasztalatszerzés és látókörbővítés mellett lehetőleg a középiskolai tanulmányok körül forogjon ..." 1 Eme alapítványi okirat szellemének és Cserép József dr. fővárosi rendes s egyetemi magántanár úr szíves baráti megkeresésének megfelelőleg közösen egy olaszországi tanulmányút megejtését tűztük ki magunk elé célul, mely alkalommal én főleg a klaszikus Rómát tanulmányoztam volna behatóbban, miután a keresztény Róma főbb nevezetességeit már volt alkalmam egy zarándokúiból kifolyólag legalább futólagosan közvetetlenül megtekinteni. Azonban ezen útitervünk keresztülvitelétől, nem számitva akkori gyöngélkedő állapotomat, egy magasabb hatalom, az útitárs részére kilátásba helyezett anyagi támogatás elmaradása elütött. S ez a váratlan fordulat nemcsak leverően érintett, de elég későn is lepett meg bennünket, különösen engem, ki már némi előtanulmánnyal felvértezve csaknem türelmetlenül vártam az útrakelés napjának felvirradását. Most azután olaszországi útunkat illetőleg csak abban kereshettünk és találtunk megnyugvást, hogy „ami késik, nem múlik" — s más alkalomra tartottuk fenn magunknak a szerencsét. így tehát az eredetileg tervbe vett úti programmtól elesve s magamra maradva, immár boldogult igazgatómmal és teljesen jó egészségnek örvendő Maecenásommal abban állapodtunk meg, hogy a tíz havi, nálunk különösen fárasztó tanári munkában meglehetősen megrongált idegrendszerem fölfrissítésére, kirándulási időm egy részét a kies fekvésű Salzburgban és környékén töltöm el, a többit pedig a klasszikus Róma helyett a művészetek hazájának. Münchennek szentelem, hogy ott különösen a filologiai múzeum körébe vágó remekmüvek tanulmányozásával foglalkozzam. Kevéssel azonban útrakelésem előtt még egy más, nézetem szerint, nagyon egészséges eszme is villant meg az agyamban, mely csakhamar testet is öltött. Magammal vittem intézetünk egyik fiatal, jeles növendékét. Bózsó Istvánt. Tettem ezt egyrészt pedagógiai szempontból, hogy egy jeles tanulóban a szorgalmat jutalmazzam, s benne a törekvést a jövőre nézve is istápoljam; de tettem másrészt azért is, hogy egy fiatal, üde gyermeki kedély örömeiben gyönyörködhessem, kinek lelkéből a látott dolgok emléke kitörölhetetlen, hálája pedig sírig tartó leszen. Ugyancsak ekkor egyik kollégám is csatlakozott hozzánk a salzburgi útra, hogy így a messze idegenben se egészen magamra maradva s a honfiaktól teljesen elszigetelve töltsem el szemlélődéssel kapcsolatos, üdülésre szánt napjaimat. 1 Az alapítványi okirat teljes szövege a szegedi városi főgimnázium 1902—3. évi Értesítőjében olvasható.
