Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1904

30 tiszteletét tükröző adatokat gyűjtenők lapjainkba. Igen; csakhogy botrány nélkül nem kell a lap, nem kell az olvasmány. Korunk beteg! . . 1 Igaz ugyan, — írja Felméri műve 515. lapján — hogy a napi sajtóban tükröződik egy népnek izlése, érzése és gondolkodása, tehát erényei és bűnei is; de hogy nem ifjak kezébe valók, kitetszik Cowpernek a napi lapokra írt következő soraiból: „Sajtó, hogy' dicsérjem bűvös hatalmadat ? Bálványunk, istenünk, mint magasztaljalak ? Vallás és szabadság, alkotmány, törvények, Te általad halnak, te állalad élnek; Fáraót nem érte oly csapás, minőt te A pokolt nyitva meg: árasztasz a földre; Forrás vagy, melyet a bölcsek és jók áldnak, S fakadó vize vagy örök hazugságnak; Mint az Éden-kertben a Tudásnak fája: Tőled ered a jó s a rossznak tudása." A gyermek-ifjút — folytatja tovább — nem szabad ebbe az Édenkertbe bevezetnünk, hadd maradjon meg rajta, amig csak lehet, a gyermekded naivság üde hamva. De továbbat azért sem valók a gyermekek kezébe a hírlapok, mert főcéljok, hogy a felnőtteket a napi események felől tájékoztassák ; s nem az, hogy az ifjúság hiányzó míveltségét megadják. Aztán a növendék (15—18 éves) ifjúságnak nem szabad politikát űzni; tehát napi lapot olvasni annyival inkább nem, mert e napi lapok múló értékű cikkeiért lemond szelleme alapos és minden oldalú kimíveléséről. Természetesen, a legtöbb esetben a napi lapok létkérdéséről lóvén szó, alkalmazkodnak a kor Ízléséhez és felfogásához s olyan szellemi táplálékot igyekeznek nyújtani, mely a legkényesebb igényeket is képes legyen kielégíteni. S teszik ezt ama tudatban, hogy az ily szellemi táplálék befektetése dúsan kamatozik; az anyag és élvezet kultusza, mely kinn az életben uralkodik, ma már rang- és osztálykülönbség nélkül, szegénynek, gazdagnak, sőt még a legalsóbb néprétegek hajlékainak ablakain is betolakodik. Eme baj orvoslása ma mar nem is napok, nem is évek kérdése, hanem egy jobb nemzedék egészséges irányú gondolkozásának feladata; azon koré és azon nemzedéké, amelynek ápolásában és nevelésében azt a dudvát, melyet ma még kitépni nem sikerül, legalább a jövőre nézve elnyomni igyekszünk. Végre is most az ifjúság erkölcsi életének oltalmazásáról lévén szó, legalább ezek kezébe ne adjuk a napi lapokat, legalább előlük zárjuk el az élet sötétebb oldalát, legalább őket ne ismertessük meg az élet borzalmaival és nyomorúságaival. Ne zavarjuk azzal is az ártatlan gyermeki lélek nyugalmát, ne vegyítsünk izgató szereket ama szelid örö1 L, Szvorényi József-. Gyakorlati tanácsok a házi és nyilvános nevelés körében 165. 1.