Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

áá neg, másrészét pedig oszlopokba vésték életszabályokúi az emberek ;zámára.' íme az ellentét az ókori kasztszerű s a mai tisztultabb felfogás között , níg ott nemcsak a tudomány, hanem még a vallás is csak egyesek kiváltsága; iddig nálunk az isteni kegyelem malasztjában való részesítésben az emberek :gymással vetekednek. A perzsák nevelése különösen Cyrus uralkodása alatt és után egészen íyilvános volt. Hat éves koráig a perzsa gyermek egészen a család felügyelete alatt állott, azontúl azonban a kormány által rendelt köznevelők és felvigyázók szigorú ó'rködése alá tartozott. Nem annyira vallásos, mint inkább erkölcsi nevelésró'l lehet itt szó, amint az az egykorú irók feljegyzéseibó'l kitetszik. »Egy tágas téren külön gyűlnek össze osztályonkint a gyermekek. Mindenik osztálynak 12 fó'nöke van. A gyermekek igazságot tanulnak olt az által, hogy gyakorlati esetekben téletet kell mondaniok. Itt merülnek fel a vádak, a gyermekek között előfordulni szokott lopás, eró'szak és csalárdságok miatt s a felügyelők nemcsak a bűnösöket és rágalmazókat, hanem a háládatlanokat is büntetik, kik azzal vétkeznek, hogy másokat a jótékonyságtól elkedvetlenítenek; egyszersmind a gyermekeket engedelmességhez, mértékletességhez szoktatják«.

2 A görög nevelésre s ennek a vallásosságra vonatkozó részére Pláton és Arisztotelész munkáiban találunk bő felvilágosításokat. A görög ember — még akkor is, midőn az Istenek tisztelete nem volt már valami őszinte — vallásossággal kezdte s azzal fejezte be tanulmányait. Otthon, a családban atyjának, anyjának s a pedagógusnak felügyelete alatt a mithosz megkapóbb s a kedélyre s a gyermek érzelmeire nagyobb hatást tevő részleteit sajátította el s mikor már nyilvános iskolába ment a görög vallás elemeivel úgyannyira tisztában volt. A görögöknél, mint az ókorf nép legtöbbjénél rendesen csak magán iskolák voltak, amelyekbe csak a gazdagabbak gyermekei járhattak, mert az élelmes iskolamesterek rendesen igen jól megfizettették tudományukat és a gyerekekkel való foglalkozásból eredő fáradságukat. Nem volt külön tantárgy a vallástan ; erre abban az időben még nem is volt szükség. Az irodalmi oktatás a vallásos ; a zenei pedig az erkölcsös felfogást erősítette meg bennük. Úgy válogatták ugyanis meg az olvasandó és magyarázandó irodalmi tankönyveket, hogy azok az ismereteken kívül egyszersmind a vallásosságnak is bő forrásai legyenek. S ebben a tekintetben — el kell ismernünk, egyöntetűen járván el a vallásos nevelés terén — az újabb kor e nemű törekvéseinél sokkal szerencsésebb eszközökhöz nyúltak. Nem kellett külön tankönyvben felsorolni és fejtegetni az istenek és a vallásra vonatkozó hitigazságot és így a világi tudományokkal egyszerre, egyöntetű vallásos nevelésben részesültek a gyermekek. 1 L. Cantu: Világtörténet, Plufarchos : »De Iside«. 5 L. Xenophon, Liber II. c. 2. 3