Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

19 közömbös tehát és nem tisztán egyéni dolog, mint egyesek szeretnék állítani, hogy milyen a családi élet, milyenek a családi viszonyok, minő ott a gyermek-nevelés. Minthogy a család alapja a társadalomnak s mintegy az egész emberiség boldogulásának egyik alkotó eleme, azért e nagy szervezetnek joga és kötelessége van vele szemben. Joga, hogy ellenőrizze annak működését az emberiség általános, földi és mennyei boldogulásának szempontjából, kötelessége, hogy megvédje őt mindama támadásokkal és veszélyekkel szemben, melyek kitűzött céljának elérésében gátolhatnák. E célt igen szépen fejezik ki Aristoteles és Szent Tamás, midőn azt mondják, hogy a család természetes közösség a mindennapi együttélés céljából, vagy természetes társaság, amelynek célja mindarról gondoskodni, amire az embernek naponkint szüksége van. E cél fűzi aztán közelebb a családot egy másik társasággal, az iskolával, melynek célja a vallásosság, műveltség s ezek által a közjólétnek az előmozdítása. Egy bizonyos irányban s egészben véve tehát ugyanaz, mint a családé. Mert hiszen a család kezdi, az iskola folytatja, majd pedig az élet befejezi e közös célra való törekvést. De míg a család sokszor tétovázik, még többször nem találja el a kellő alaphangot és alkalmas bánásmódot; az iskola kísérletez vagy épen rosz irányban halad: addig az élet megy a maga útján, elhárítja maga elől az akadályokat, ellenmondást, kitérést, megalkuvást nem tűr és igen sokszor durván belemarkol az egyén életébe. Nem hiába mondják az olyan embernek, akit se a család, se az iskola nem tudott jóra nevelni, rosz hajlamairól leszoktatni, munkakedvet, az erényes életre való vágyat bele önteni, hogy majd megtanítja az élet. Végcélunk tulajdonképen mindnyájunknak egy ; azért kell tehát, hogy e különböző társaságok más jelszavak mellett, más zászlók alatt, de különben végeredményben egy célra törekedjenek. Így aztán egyik a másiknak ideiglenes célját, pillanatnyi érdekét előmozdítani törekszik. Ezt teszi az iskola a családdal, együttvéve a társadalommal. Amit kicsinysége, elégtelen eszközeinél fogva nem képes megadni a család az ő tagjainak, pótolja azt az iskola, hogy a közös érdek és végcél valahogy érezhető csorbát ne szenvedjen. Hajdan, mikor még annyi és oly nagy igényei nem voltak az embereknek, mint ma, elvégezték ez oktatást és megadták a szükséges nevelést gyermekeiknek otthon a szülők: a jelenkor azonban óriási lépésekkel halad előre és ma már ott vagyunk, hogy az iskola sem képes többé tökéletes és elégséges útmutatást adni az életre, sőt épen ezt nem ad, pedig ez volna tulajdonképen a feladata. Minthogy minden egyes szülő úgy tudását, mint elfoglaltságát s egyéb körülményeit tekintve az ismereteknek s műveltségnek e magas fokát gyermekeinek megadni nem volna képes: önként előállott az iskola szüksé-