Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

Í6 A vallásosság érzelmének jogosultsága bizonyításra nem szorul. Kelet kezéséró'l lélektanilag, fejlődéséről s mivoltáról röviden szóltam itt; hasznáról, szükségszerűségéről s hogy mennyire illik az emberi természethez épen e helyen értekeztem a múlt évben.

1 Most csupán ez érzelem fönségéről s nevelésének szükségességéről fogok egyet-mást elmondani! Hogy a vallásos érzelem a többi közt az első, hogy mindannyinak koronája s magasan a többiek fölött áll, azt mindenki könnyen beláthatja, ha csak egy kis rövid szellemi kirándulást tesz az érzelmek tágas mezején. Egy kis körültekintés arról győz meg bennünket, hogy ez érzelmek csoportosíthatók, hogy minden csoportnak meg van a maga sajátos jellemvonása, mely míg egyrészről minden mástól megkülönbözteti, másrészről egyiket a másik fölé emeli. Az érzelmek egyes csoportja az élettelen nagy természet, másik az érző, ismét egy másik az érző és gondolkozó lények, tehát az emberekre vonatkozik, míg a legutolsó érzelmi csoport magát a legvégső és legfőbb okot, Istent tartja középpontjának. A felsorolás sorrendje szerint minden csoport magasabb, úgyszólván eszményibb, fönségesebb érzelmeket foglal magában ; a legutolsó természetesen a legtökéletesebb s legmagasztosabb. Amennyivel magasabban áll az élettelen, majd élő, érező és gondolkozó világ felett Isten, annyival fönségesebbek a reá vonatkozó érzelmek is ! Szeretem azt a kis ibolyát, mely ott a hatalmas tölgynek a tövében szendén meghúzva magát illatozik, jól esik hallanom a tovasuhanó patak tompa csörömpölését; elábrándozok az őserdő mohos fáinak néma csöndjében; figyelemmel hallgatom a kis madár víg dalát; megesik szívem a szegény állaton, ha szenvedni látom ; örvendek barátommal örömében, sírok bánatában : mindez föltétlenül igen szép s fokozottan nemesen érző kebelre vall! De vizsgáljuk csak kissé behatóbban s nézzük, nem tapadt-e egy szemernyi salak földi létünkből, az anyagi előnyök iránt való vonzódásunkból ez eszményi érzelmekhez ? Az ibolyát szeretem, tetszik nekem, mert már szendeségével kelleti magát s illatával gyorsabb lélekzést és vérkeringést idézvén elő fokozott életműködést okoz; színével kellemes összhangban hat lelkemre s — leszakítom, hogy tovább élvezzem, hogy csak én élvezzem vagy esetleg az, akinek én szánom! A patak zúgása felkölt egykedvűségemből, változatosságot ébreszt bennem s kellemes hangulattal tölt el; az erdő az ő néma csöndjével a béke és megelégedés nyugalmat lehelő érzelmeit önti el lelkemben, oly jól esik a világ vásári zajától egy pillanatra is megszabadulni, oly jóleső érzéssel tölt el a tudat, hogy ott künn a világban, otthon hagytam gondjaimat; mindent, anii nekem fájdalmat és kellemetlenséget okoz s egyedül szívem melegével közeledtem e lombkoronák ünnepélyes csöndjéhez, hogy visszaadják, amit ott 1 Vallásosság a családban ; Városi íogimn. Értesítője 1932—1903.