Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

12 Alapjában véve tehát ugyanolyan lefolyású, mint a többi érzelem, képzetek és érzetek egymásra hatásának eredménye. A vallásosság a többi érzelem koronája; anyaga, tárgya, természete mind arra képesítik, hogy a többiek fölé emelkedjék. Eleinte a vallásosság kialakulásában talán még a szív viszi a vezetó'szerepet, később azonban mindinkább és inkább megtisztulva az önzés reánktapadt salakjától, nagyobb és nagyobb tér nyilik az értelem számára is. Míg eleinte s a műveltség alacsonyabb fokán csupán csak a félelem és a függés nyomasztó gondolata tereli az embereket egy magasabb lény elismerésének szükségéhez, addig később az élet és természet törvényeinek fokozatos ismerete az okok igazi okához, Istenhez vezet. Ha azonban észreveszi az a műveletlen nép, hogy az az isten, akit ő a maga számára alkotott és képzelt, melyben hitt, tehetetlen, emberi gyarlósággal bír, vagy épen még nyomorúságosabb, talán — épen érzéketlen fadarab úgy hamar túlad rajta, mert többé nem fél tőle ! Igen érdekes ez igazság megörökítése az ókor egyik mély szemlélőjének, Aesopusnak egyik kis állatmeséjében (Ranae regem petierunt,); ahol a békák istent.kérnek Zeusztői, aki rendet csináljon "közöttük. Nevetve közéjük is dob a tóba az istenek és emberek atyja egy fadarabot. Először megijednek a nagy loccsanástól, hatalmas megnyilatkozásának veszik ; midőn azonban látják, hogy büntetlenül és megtorlás nélkül közeledhetnek hozzá, sőt még át is ugorhatják : lenézik, kijátsszák, elvetik és újat kérnek. Az ókori meseíró igen szépen moralizálja a békák szine alatt a műveletlen, tanulatlan, vademberek fogalmait az Istenről és valásosságról. A tanult ember azonban, aki nem félelem, rettegés, függés, hanem külső és belső szemlélet és szent tanítások révén jutott el a legfőbb ok ismeretéhez : az csak mindig tisztább képzetekkel és fogalmakkal fog rendelkezni az istenségről, kitart mellette, nincs oka elhagyni, ellenkezőleg napról-napra jobban ragaszkodik hozzá és még inkább iparkodik megismerni ! Hogy mi is minél tisztábban és igazabban felfogjuk és megismerni iparkodjunk ez istenséget és a reá vonatkozó érzelmet: vizsgáljuk meg röviden az oda vezető útat és eszközöket! Az Istenhez vezető út a vallásosság útja. Ez az elnevezés azonban, mint érzelem, sokféle elemet foglal magában. Legközönségesebben az Isten és ember közti viszonyt tekintvén a vallásosság útjának, három irányba halad e fogalomkör. Az első magasabb, majdnem tisztán bölcseleti s föltétlen meghajlást követel; amennyiben az okok okáról, a végsőről; majd a világ és létezéséről, kormányzásáról és bölcs berendezéséről szól. A második már inkább az emberrel, vágyaival, hajlamaival, azok jó irányba terelgetésével, az esetleges rosz hajtások lenyesegetésével, szóval az erkölccsel foglalkozik; míg a harmadik rész az igazi eszközöket nyújtja földi és mennyei boldogúlásához. Nyugtalan szellemével közeledik tehát először az ember Istenhez ;