Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

9 hirtelen változás nem állna be az állapotokban. Egy pár fillért adok alamizsnaképen a szegény koldusnak s megnyugtat a tudat, hogy nem hagytam nyomorultan elveszni a nagy idők kései tanúját! Ez érzelem létrejöttének folyamata ugyanaz, mint az előbbié volt. Eredetileg képzetek támadnak bennem, a külső észrevevést nem számítva melyek másokat, különösen rokon-képzeteket idéznek elő s így megerősödve visszahatnak a szervezetre, még pedig jelen esetben feltűnő jellemvonásuk szerint kellemetlenül. Ez a kellemetlen képzethangulat, mint érzelem, uralja aztán egész lényemet mindaddig, amig csak valamelyes új képzethangulat, illetőleg folyamat más irányba nem tereli egész gondolatmenetemet s vele együtt érzelmeimet is. így jönnek létre a lélektan tanítása szerint a kellemes és kellemetlen érzelmek. S minthogy külső behatásoknak folytonosan ki vagyunk téve, úgyszintén lelkünk is szakadatlanul működik : egész életünk tulajdonképen a különféle érzelmek hullámzásának végnélküli láncolata. S valamint az egyes képzetkörök a külső" körülmények s a belső hajlandóság következtében az egyeseknél többször előfordulnak, sőt bizonyos rendben, időrendszerint, következetességgel megismétlődnek : úgy az ezek folytán támadó érzelmek is némileg rendszeresekké válnak. A rab, a fogoly mindenesetre többször s állandóbban lehangolt, komor, mint például a szabad ember. Külső körülményei, állandó lelkiállapota, nyomorúságos helyzete, az unalom, félelem, aggodalom, szégyen s egyéb állapotát súlyosbító dolgok okozzák ezt a kellemetlen érzelmet. Ellenben fordítsuk tekintetünket az élet legboldogabb korszakára, az ifjúságra s lehetetlen észre nem vennünk, hogy e paradicsomi korban állandóan öröm és boldogság súgárzik az ifjú arcokon. Igen, mert ha lelkük napsúgaras egét el is borítja pillanatra a félelem vagy fájdalom szertefoszló felhője, az csak épen az illető benyomás hatása alatt nyomasztó, a másik percben már új benyomások, új érzelmeket támasztanak benne. Csak felületesen érintik őt az élet nagy kérdései, a lét mélyebb problémáinak fejtegetéseibe, boncolgatásaiba nem bocsátkozik s tisztán az úgynevezett kellemes képzetek s ennek következtében kellemes érzelmek tudják lekötni figyelmét! De sokkal különösebbek s vizsgálatra érdemesebbek azok a képzethangulatok, végelemzésben érzelmek, melyek Damokles-kardjaként, sokszor végzetes következetességgel uralkodnak az egyes életében. Hogy ne menjünk messzire mindjárt kitűnő példa gyanánt mutatkozik az optimizmus és pesszimizmus. Mindakettő egy bizonyos irányú képzetfolyamatnak állandó hangulata, külső megnyilatkozási formája, közönségesen érzelem, amely érzelem az illető egyén egész gondolatvilágát és cselekvési szabadságát szigorúan meghatározott korlátok közé kényszeríti. Az optimista mindenben helyes dolgot, igazságot lát; az ő szemében minden ember becsületes s bárkivel szemben kizártnak tartja a rászedést. A pesszimista, mint mondani szokták fekete szemüvegen nézi a világot, titkos