Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

61. ban meg van a szellemek versenye s a különböző tudományos középpontok versenyének jótékony hatását az egész emberiség élvezi. Nekünk is ugyanerre kell törekednünk Magyarországon. A vidéknek le kell vetkőznie a fővárostól való függést s külön, önálló magyar kulturközéppontokat kell alkotnia Magyarországon; erre elsősorban Szeged hivatott, ebben lesz nyilvánossá a Dugonics-Társaságnak jelentősége, mert termékeny magvát képezi a jövendő fejlődésének olvképen, hogy Szeged önálló magyar kultur-központtá váljék. Erre törekednünk kötelesség. Ily érzelmek közepette mondok őszinte köszönetet a Dugonics-Társaság tisztelt elnökének szives szavaiért. Mélyen meghatottak azon meleg szavak, melyekkel a tanítványok nevében az egyik tanítvány üdvözölt. A tanítónak öröme, büszkesége és reménye a tanítvány amennyiben sikereket tud elérni, amennyiben látja munkásságának eredményét. Ha a gyermek a szülőé, nagyobb joggal a tanáré, amennyiben tudniillik fölötte áll a szellem a testnek. Mert ami ismeret az ifjú elméjét gazdagítja, ami jó erkölcs szivét nemesíti, Istennek és a hazának szeretete, a hazáért való önfeláldozó munkálkodás, mindez a tanári kéz fáradozásának gyümölcse. Eszembe jutnak ez alkalommal azon intelmek, melyeket az érettségi vizsgálatok után az ifjakhoz szoktam intézni. Buzdítom őket a vallás szeretésére, a haza szolgálatára, a kötelességtudásra, amely nélkül a két előbbi társadalmi erény nem létezhetik. S úgy látom, hogy tanítványaim lelkében intelmeim gyökeret vertek. Fáradozásaimat ezáltal jutalmazva látom. Legyenek meggyőződve arról, hogy egyenkint és összesen keblemre ölelem őket és sikereik lelkemnek örömet, bánatuk lelkemnek fájdalmat okoz. Szeretettel fogadom szives üdvözleteiket, áldja meg őket az Isten. És most mélyen tisztelt ünneplő közönség, még egyszer tolmácsolom szivemnek őszinte, mély és kimondhatatlan nagy háláját. Az ünneplő közönség, miután a szónokot a tetszésnyilatkozatok s a legmelegebb üdvözlések egész özönével elárasztotta, a Szózat eléneklése és Cserép Sándor igazgató záró szavai után azzal a fölemelő tudattal távozott, hogy egy önzetlenül működő hazafi zajtalan, de annál áldásosabb fáradságát jutalmazta meg megjelenésével. * * * Az ünnepéin második része az ünnepelt tiszteletére rendezett díszlukomán folyt le. Tisztelői nagy sokaságából, akik ezúttal is megjelentek, fölemlítjük Kállay Albert szegedi, Schmausz Endre szabadkai főispánt, Pálfy Ferenc polgármestert, Tóth Pál dr. h. polgármestert, Rósa Izsó dr. ügyvédi kamarai elnököt. Stelczel Frigyes vasúti üzletvezetőt, Hamza Géza dr. kir. törvényszéki elnököt, Varga Ferenc, Jászay Géza apátokat; ott