Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1901

Csak az ilyen szenvedélynélküli olvasásnak lehet jó eredménye. Arról nem is lehet vitatkozni, hogy a zagyva olvasás, a mérték nélkül való könyvfalás épen úgy megterheli a szellemet és csömört idéz elő a lélekben, mint a mértéktelen táplálkozás a testben. De a lelki csömört orvosi tudomány meg nem gyógyítja. Az emészthetetlen szellemi táplálék örökre megfekszi a tanuló lelkét. Egész életén szánandó áldozata marad az illető oktalan falánkságának. A milyen káros a mohó evés, épen olyan káros, sőt veszedelmes a mohó olvasás. Nemcsak azért káros, mert semmi haszonnal nem jár, hanem azért is káros és veszedelmes, mert a kapkodó olvasásról átviszi a tanuló felületességét másnemű munkájára is. Idejét elpazarolja és a végén semmi eredrnénynyel nem tud beszámolni. Arról, hogy semmit se olvasson a gyermek, manapság már nem lehet szó. Ma már csak arról beszélhetünk, hogy mit és hogyan olvasson. Az első kérdésre megadják a választ az iskolai ifjúsági könyvtárak, a másodikra meg bőséges utasítást nyer a tanuló tanáraitól. A baj nem is innen, hanem máshonnan származik. Sok tanuló rabja az olvasási szenvedélynek és nem elégszik meg sem az iskolai könyvtárból kapott könyvekkel, sem azokkal, a melyeket esetleg szülei adnak a kezébe. Még többet és másféléket is akar olvasni. Az a baj, hogy szerez is magának. Hozzá tud jutni a legkülönfélébb módon. Mert a gyermek «zermester, ravasz ügyességgel minden lehető eszközt kieszel és felhasznál, csakhogy szenvedélyét kielégíthesse. Ha nyíltan nem szabad többet olvasnia, olvasni fog titokban. Ha nem látnak nála könyvet a szülők, azért ne higyjék, hogy nem olvas: rejtve tartja, elrejtőzve olvassa. A túlságos olvasás veszedelmén kívül a rossz olvasmányok lélekölő mérgétől is kell az ilyeneket félteni. Minden áron vissza kell őket rántani arról a síkos lejtőről, mely szédítő mélységbe, az erkölcsi romlottság fertőjébe vezet. Ki biztosithatja a szülőket arról, hogy a véletlenség mindig jó könyvet ad a kezükbe ? Az iskolai irányítás nemesítő hatását az ellenőrizetlenül kezükbe jutott gonosz irodalmi maszlagok csakhamar lerontják. A hol tetszése szerint mindent olvashat a gyermek, ott a szomorú következményekről az iskola nem vállalhat kezességet, ott a felelősség egyedül a szülői házat terheli. Nem a szülök elrémítésére festem ezt a sötét képet, hanem csak a fenyegető veszedelem kikerülésére hívom fel elővigyázásukat. Sajnos, a ponyvairodalom förtelmeitől kezdve az úgynevezett rémregények füzetes vállalatéig úton-útfélen a leggonoszabb ellenség leskelődik a tiszta, ártatlan gyermeklélekre. Minden emberi érzésből kivetkőzött irodalmi gonosztevők tetszetős módon,