Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves tanuló ifjúság! magyar nemzet egymás után sok szép ünnepet ül. Megünnepeltük fénynyel és pompával hazánk fennállásának ezredik évfordulóját, bemutattuk, a mi szépet, nagyot tudományban, művészetben és költészetben alkotánk, a világ szeme elé tárta a nemzet, a mit a magyar ész, szorgalom és kitartás anyagi téren teremtett. A szent év alkalmával együtt ünnepelt a keresztény világ, sokan elzarándokoltak ahhoz a kősziklához, a melyre Krisztus építette anyaszentegyházát. Még most is fülembe csengenek a Vörösmartyünnepély alkalmával e terem falai közt elhangzott énekek és szavalatok és felejthetetlen lesz reám nézve intézetünk ifjúsága szeretetének és ragaszkodásának megnyilvánulása halhatatlan költőnk iránt. S méltán, mert nehéz napjainkban ő irányította tekintetünket dicsőséges multunkra, ő sírta el lantján a nemzet bánatát, hirdette dicsőségét és szép jövőjét. A magyar irodalom örök dicsőségére Vörösmarty Mihály írta a „Zalán futása" czímü eposzt, a „Kis gyermek halálára" czímü elégiát, a „Két szomszédvár" czímü remek elbeszélést. Megtanított bennünket a legszebb imádságra, a Szózatra és nehéz keserveink között, hogy kétségbe ne essünk, büszkén dörögte fülünkbe: „az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért és keservben annyi hü kebel szakadt meg a honért." Ő az igaz nemzeti érzés ihletett ajkú dalosa, a ragyogó magyar költői nyelv