Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

73 mulatsághoz ? . . . Nálunk mindez nevetséges volna, az angolok pedig leszedik ennek is a hasznát. A mulatságnak egyéb részletei is igen csöndesek. A park taván csónakáznak, a széles utakon elegáns fogatok robognak tova, az arisztokraczia sétakocsikázása ez; igen sokan a katonazene köré csoportosulnak, mely keserves egyvelegeket fuj csupa fúvó hangszerén, a mi magában véve is nevetséges, de ez itt mind élvezetes; s ez a mulatság, mely a bécsi tingl-tangl zenéjénél jóval alacsonyabb fokon áll, oly élvezetet nyújt az angol publikumnak, hogy egy hétig mindig visszagondol a kedélyes délutánra. Pedig micsoda mulatság lehet az olyan, a hol az áhítat, a kegyelet műszaga érzik mindenfelé, a hol erőltetett, vagy fitogtatott csönd és csalárd szemforgatás uralkodik. Még legokosabban cselekszenek azok, kik sétával töltik el szabad perczeiket. Pedig ezek is sokan vannak. A hullámzó tömeget tarkítja a sok piros kabátos katona. Olyanok, mint a pipacsok a búzában. Mint katonaság, mondhatnám ronda a ruházkodás dolgában. Kis köcsögöt hordanak fejükön, mely egyiknek a fejére sem fér, azért oldalt csapva a jobb fülükön pihen ez a nevetséges valami; melyet még egy fekete szíj szorít az állukhoz. Kardjuk nincs, csak egy kis nádpálczájuk. Nagyon büszkék, fönnen hordják a fejüket. Úgy látszik, van még egy kis becsületük, pedig már nem sok lehetne a sok kudarcz után. Róluk is elmondhatjuk, a mit Heine mondott a németekről. Azért járnak oly peczkesen, mert elnyelték azt a botot, a melylyel a búrok páholták őket. A közönség dédelgeti őket. Kivált most, a midőn már annyian vesztek el a búr háborúban. Ez is csak politika, számítás, egy kis elégtétel azért, hogy vérüket is ontják nem annyira hazaszeretetből, mint inkább muszájból, vagy tisztességes zsold fejében. A színházak, az orfeumok, a czirkuszok mutatványaiban mindig ott szerepel a hadsereg hősiségének aposztrofálása is. Tüntető volt e lelkesedés a Grand Circleben. A csoportos menetek, a nagy némajelenetek, mind az angol dicsőség magasztalásai s a hadsereg mellett való tüntetés, a nemzeti színek rajongó szeretete. A kinematográf a háború azon jeleneteit adja elő nem kis adagú nagyítással, a hol az angol hadsereg vívta ki kétes értékű diadalát. S a közönség tombol, üvölt lelkesedésében, fölugrik s úgy üdvözli Roberts lord képét, az ember alig tudja magát türtőztetni, hogy hangosan ne kaczagjon, vagy hogy megbotránkozásának határozott jelét ne mutassa, midőn az öreg Krüger vetített képe láttára fütyülés, tombolás, ugatás, padok verése, pisszegés, inas-tempókra valló oá-zások és más ízetlenségek zavarják meg hosszú perczekre az előadást.