Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

63 igaza van a Szentírás mondásának: „Én mondom nektek, a kövek fognak kiáltani. Mert a kő kiabál a falból és a gerendák válaszolnak a fából." Nem kevésbbé nagyszabású a múzeumnak egyptomi gyűjteménye. A legnagyobb részét a francziáktól vásárolták, kik Alexandriának elfoglalásával (1801.) ezeknek birtokába jutottak. Igen sokat ajándékozott még Northumberland herczeg és több magánember. Egyptomnak kétségkívül legnagyobb érdekessége a gúlák tekintélyes sorozata s azoknak egész mivolta. Nincs merészebb és fáradhatatlanabb kutatója a gúláknak az angoloknál. Mintegy hatvan esztendeje annak, hogy egész erővel láttak hozzá a gúlák átkutatásához s fáradságukat fényes eredmény koronázta. — Átkutatták a legnagyobbat, a Chufu gúlát; átkutatták Chefrenét és a Menkará gúlát. Ez hozta meg a legnagyobb jutalmat számukra. Egy konzervált hullát, egy múmiát. De ez a múmia valamikor király volt, hatalmas úr, a nagy Mykerinosz, kiről Herodotos is megemlékezik. A koporsót s a múmiát magukkal hozták az angolok. A koporsó a tengerbe veszett, a múmia közpréda lett, a kíváncsi tömeg szemlélésének prédája. A faláda, mely a tetemet őrzi, föliratos: „Te, ki Oziriszszé lettél, északnak és délnek ura, Menkará király, örökké élő, az ég gyermeke, kit Nut fogant s ki Izebnek örököse, terjeszsze védőleg föléd szárnyait anyád, Nut, kinek nevében rejtőzik az ég titka. Adja meg neked, hogy olyan légy, mint Isten és semmisüljön meg, mi ellenséged. — Éjszak és dél királya, Menkará, örökké élő." Ezt a gúlát maguk a beduinok is valami félelmetes tisztelettel szemlélik. Kísértetekről beszélnek, melyek különösen Mykerinosz gúlája körül járnak. Talán keresik a nagy király tetemét, mely messze nyugaton az angol múzeumban fogja pihenni előreláthatólag nem nagyon kurta álmát hiányos csontvázával, gyantával erősen bekent testével s néhány ruhafoszlányával. Pedig ez az uralkodó nagyon jó emlékű a történelemben. Igazságos és jóságos. Mindenekfölött vidám. Azt mondják, hogy a midőn megjósolták neki, hogy még hat esztendeig fog élni, hozzáfogott a víg mulatozáshoz, az éjszakázásokhoz s meghazudtolta a jóst, mert nappallá tevén éjszakáit is, még tizenkét esztendeig élt hat helyett. Itt van Pollius Cleopatrájának koporsója, melynek fenekére maga Cleopátra van festve. Egy múmia szurokkal van leöntve s így konzerválva; másik megrongyolódva ; majd teljes épségben; sőt egyikből csak a tiszta csontváz maradt meg. Még a múmiákat is megrágta az idő vasfoga. A koporsófödelekre van festve a lakónak arczképe. Néha természes színekkel, máskor csupa aranyozással. A termet egyaránt közepes, a nőké szinte kicsiny; szemeik nagyok és kifejezésteljesek. A múmiák némelyikén a hajzat is megmaradt, még pedig paróka alakjában. A parókaviselet általános szokás volt mintegy háromezer éven keresztül. A férfiak mindig viselték, a nők ritkábban.