Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

Gl A világnak legnevezetesebb gyűjteménye ez. Párjukat ritkító művészeti és tudományos tárgyaknak tárháza. Abból az értékes magángyűjteményből fejlődött ki, melyet Hans Sloane ajánlott föl hazájának nagyon is csekély áron, húszezer font sterlingen, pedig reális értéke ötvenezer volt. A gyűjteményt a nagyközönség használatára 1759-ben bocsátották. A jelenlegi épület ujabb keletű, mert a rohamosan megszaporodott kincseket a régi épület már nem tudta befogadni. Róbert Smirkes terve szerint építették föl a jelenlegi kolosszust 1823—57-ig. Hatalmas épület; nagyszerű s a komoly czélnak megfelelőleg igazán komoly. Görögstilű csarnokát 44 hatalmas jón oszlop tartja; a főhomlokzat hossza 82 méter. Belső berendezésében nem a különös díszítésre ügyeltek, hanem a kényelemre, az egyszerű és nemes Ízlésre, a praktikus berendezkedésre. A közönség a legnagyobb kényelemmel használhatja. Reggel nyolcztól este nyolczig nyitva van a hatalmas olvasóterem, mely fölülről egy 32 méter magas kupola üvegablakain át kapja a világosságot. A gyűjtemények is este hat óráig megtekinthetők. A könyvtára egyike a világ legnagyobb könyvtárainak. A kötetek száma jelenleg két millió körül van. Évente 30 ezer kötettel gyarapszik. Az egész múzeum rendes évi kiadása 3.312,000 korona, nem is számítva a rendkívüli kiadásokat. Az egész gyűjtemény tizenkét osztályra oszlik; úgymint könyvek, kéziratok, keleti kéziratok, keleti régiségek, görög-római régiségek, pénznemek, középkori britt régiségek, rézmetszetek és rajzok, állattan, növénytan, földtan és ásványtan. Szó sincs róla, hogy e rengeteg anyagot néhány nap alatt csak valamennyire is meglehessen vizsgálni. De viszont vannak dolgok, vannak részletek, melyek szinte kiáltva hívják magukra a figyelmet s a melyek művelődés vagy általános történelmi szempontból igen nevezetesek. Első sorban kiemelendő a páratlanul gazdag és ép oly érdekes kéziratgyűjtemény. Van itt 48,155 kézirat és 33,000 okmány. Megcsodáljuk a régi írott könyveket itt is az ő pompás inicziáléikkal s egész oldalas festményeikkel, bár e tekintetben talán többet nyújt a nürnbergi germán múzeum ; de a kéziratok nagyszerű sorozata valósággal életre kelti az angol históriát. A Plantagenet, Tudor, Stuart-ház királyai saját kezük írásaival itt élnek egymás mellett s itt van közöttük a nagy ellenség Cromwell is a maga kerek, olvasható betűivel. Erzsébet a maga förtelmes csúnya ákum-bákumával és Stuart Mária az ő értelmes, határozott vonásaival. I. Károly finoman és vékonyan vetette betűit; I. Jakab úgy ír, mint egy normálista, csúnyán, ferdén, határozatlanul. A mily szép sorok tartják fönn emlékét a rokonszenves aragoniai Katalinnak, oly ronda, visszataszító még az írása is gonosz emlékű férjének, VIII. Henriknek. — Cranmer, a vén szelindek, a nagy diplomata a maga szempontjából, már igazi középkori oklevelet rajzolt,