Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

NÜRNBERG ÉS A NÜRNBERGI KINZÓKAMRA. Szép-Frankban, a Pegnitz mellett fekszik Bajorország legnagyobb kereskedővárosa: Nürnberg. Minden tekintetben a speczialitások városa. Mézeskalácsait csak rövidárui és játékszerei múlják fölül. Az építészet, a festészet s a fametszés remekeit még az oly híres germán nemzeti muzeum sem homályosítja el. A magyar Ajtósról elszármazott Dürer itt élte életének legszebb napjait. Vischer itt alkotta meg remekét, sz. Sebaldusnak bronz síremlékét. Behaim itt állította fel a világ legszebb kútját a Schöner Brunnent. Az a sziporkázó eszű varga, Hans Sachs itt kedélyeskedett sokat a Bratwurstglökleinban csizmafoltozás vagy drámaírásban kifáradva. Itt készítette meg tojásalakban az első zsebórát Hele Péter, világhírt szerezve a nürnbergi tojásnak. Itt találta föl Harsdörfer a hires nürnbergi tölcsért, azt a tanmódszert, mely megkíméli a tanulót minden fáradságtól s megfosztja minden önállóságától. Ez a város egy darab modernizált középkor. Erőssége a Hohenzollernek ősi fészke, egy darab a legsötétebb középkorból. Itt a bajor kedélyesség barátságosan tekint az idegenre; játszi, gyermekes örömmel mutogat meg mindent, mi nevezetes és szép; nevetve, tréfálózva beszél régi és uj dolgairól s nem gőgös, nem pöffeszkedő, mint az északi német, aki — mint Heine csipkedi — elnyelte azt a botot, melylyel a francziák verték. Ez van a gyomrában, ezért hordja oly fennen fejét. Egyébként a bajor kedélyességnek is van oly erősítő szere, mely másfelé sem veszti el hatását, az ital. Az az ötmilliónyolczszázezer főből áiló lakosság évente nyolczmillió akó sört fogyaszt. Pedig a gyermekeket, a nőket, a betegeket, az öregeket bizonyos fokig nem szabad számba venni.