Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

130 a kis emberke s forró párát lehelve fáradt lihegéssel néz kínzójára. Bébé czéloz, sujt, de nem talál. Ötödszörre döfi bele két lapoczkája közé a hosszú kardot markolatáig. Rengeteg tapsvihar hangzik fel a sikerült döfésre. Bámulatos dolog, micsoda szem, micsoda hidegvér, micsoda biztos kéz kell az ilyen sikeres döféshez. Az egész színkör tombol örömében. Kalapok, sapkák, nyakravalók, narancsok, kulacsok, czigaretták röpülnek a porondra. Bébé fölemeli kalpagját s köszöni az ovácziót, másik kezével megfogja a bika szarvát, mely némán áll egy pillanatig, míg egyszerre forró vére patakban ömlik orrán, száján, néhány lépést tova vánszorog s mintha meg akarna pihenni, maga alá szedi lábait, ledől s oly különösen, oly mereven néz legyőzőjére. Feje hanyatlik, mire ott terem a puntillero és nyakába szúrja rövid tőrét. A bika hulláját három felczifrázott öszvér vonszolja körül sebes vágtatással, majd a lovak hulláját — az espada pedig hajlongva köszöni a tüntetést s kecsesen dobálja vissza a behajított tárgyakat. Friss porondot szórnak a véres helyekre s kezdődik az uj felvonás körülbelül hasonló lefolyással. Előadásom szűk keretében registrálom az általános eredményt. Bébének nehéz napja volt. Legszebben döfte le az első, a negyedik s a hatodik bikát. Egy szúrással egész a kard markolatáig. A másodikat ötödik, harmadikat hetedik s az ötödiket 2-ik szúrásra. Az első bika három lovat, a második három lovat és egy espadat öklelt föl, a harmadik hármat, a negyedik hármat, az ötödik kettőt s a hatodik is kettőt. A negyedik bika gyáva volt. Félénken szaladgál ide s tova, visszaakar rohanni istállójába, át akarja ugrani a korlátot, melyről nagy eséssel lezuhan. Ezt csúfosan kifütyüli a publikum, csak úgy, mint az ügyetlenkedő toreadort. Hogy kellőképen megvadítsák, ennél már rakétákat alkalmaznak. A botok végén ugyanis lőport rejtenek el, melyet a már égő tapló meggyújt s ez borzasztó rémületbe hozza az állatot. Háta véres a lándzsaszúrásoktól, tátongó sebeibe most tüzes eső hull. Iszonyú kínzás, szívfacsaró jelenet, de ez a látványosság netovábbja, ezt három bikánál alkalmazták. Végre a hétnegyedórai kedély s idegölő mulatságból szabadulhattunk. S a míg mi sietünk e helyről, hogy meneküljünk még emlékétől is, annyira felizgatott a látványosság minden iszonya, addig a künn ácsorgó proletárság a megölt bika köré csoportosul s ott bámulja a hőst. A czigányok pokrócz papucsaikat vérébe mártják, hogy azok tartósak legyenek; a gyerekek annak vérével mázolják be magukat, hogy ők is toreadoroknak látszassanak, sőt régebben voltak babonás leányok, kik forró véréből ittak, hogy szépek és erősek legyenek. Húsát megveszi a nép. Lázas izgatottság tartott fogva egész estén, sőt éjjelen át, a kifáradt test nem tudott megpihenni az idegrendszer túlfeszültsége miatt. Sokat szenvedtem