Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

121 Maga a képtár a sok műremek daczára mintha a szegénység köpenyét hordaná. A képek keretei nagyon, de nagyon egyszerűek, pedig ma már nagyon is tudjuk, hogy mit tesz a keret a hatás szempontjából. Aztán meg nincs kiirva, mi az eredeti, mi a másolat. Mert van ám elég másolat és itt a néző kétségben marad, hacsak jó drága kalauzt nem szerez be. A múzeum előtt s körülötte terül el a Prado, a madridi sétakocsizás találkozó helye. Annyi és oly szép magánfogatot ritkán látni egyszerre, mint itt estefelé, egész a késő éjszakáig. A luxus, a nagyzási hóbort ugyancsak dolgozik. A grandok tempóiból nem akarnak engedni, pedig de sokan tán koplalnak otthon, csahogy itt magánfogatjaikkal díszeleghessenek. De az is igaz, hogy az egész országban nincs együttvéve annyi gazdag ember, mint ebben a félmilliós városban. A gazdagok mind ide jönnek pompázni, itt költik el pénzüket, mert itt csodálják meg őket legjobban a szegények. Itt találkoznak esténkint a Pradon. Nagyon megférnek egymás mellett a munkások és a legelegánsabb caballerók; a mantillás madrilenák, meg a strucztollas senoriták. Vidám kaczaj, csevegés és incselkedés hangzik mindenfelé, de semmi olyasmi, ami sértené az illemet. A nappali életnek, a közlekedésnek, adásvevésnek középpontja a Puerta del Sol, Madrid főtere. Itt hemzseg és tolong a nép egész napon keresztül. Ide viszik- híreiket s innen viszik szerte. Itt tervezik a zendüléseket s innen indulnak is meg azok. Azt hinné az ember, hogy egy-egy csoport élénk taglejtései nem jelentenek többet, mint a faj megszokott temperamentumos beszédjét s néhány nap múlva már ezek a csoportok kezdik meg a forradalmat. De sok is itt a henyélő meg a csepűrágó a gyufaárus kölyöktől a limonádésokig. Csak a fiakkerosok ülnek nagy komolyan kocsijukon, nem törtetnek vendég után, nem kiabálnak utánna, ott a kitűzött tábla: se aquila — kibérelhető, olvassa el, kinek szüksége van reá. De annál jobban kiabálnak, mikor fizetésre kerül a sor. Ha az ember előre meg nem alkuszik vele minden tarifa daczára, sok baja leszen. Ott a középen azalatt öszvér lóvonat szállítja az utasokat. Négyen-négyen vannak befogva egy kocsi elé s csak nagy nógatásra és nagyon is hallható biztatásokra indulnak meg tűrhető sebességgel. Ha rendes kocsiba fogják őket, akkor egymás előtt haladnak, de a legelején rendszerint egy szamár bandukol. Úgy látszik, mint vezetőt többre becsülik elfajzott rokonánál. Maga a tér egyébként holmi szépségekben nem bővelkedik. Szobor nem disziti, fa nem hűsíti; kövezete botrányosan rossz, még csak nem is koczka, hanem darab köves; a forróság pedig tűrhetetlen, minden gyakori öntözés daczára is. De hát ez a központ, ide tart mindenki, még ha nem is él meg belőle. Nem hagyhatom teljesen figyelmen kivül spanyol testvéreimet, a madridi piaristákat. Beléletüknek és egész szervezetüknek részletezése nem e keretbe való.