Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

51 Eme különben is érdekes és végeredményében tanulságos polémiát korántsem azért hoztam felszínre, hogy az ellentétes érdekek védelmezésében kifejtett küzdelmet csakis mint ilyent ismertessem; de a fentebb jelzett okon kívül főleg azért is, mert mióta a középiskolai tanáregyesület is kezébe vette az e nemű múzeumok ügyét, ennek nagy fontosságot tulajdonított s az erre vonatkozó teendőket is szóbeszéd tárgyává tette: a dolog financziális oldala is tüzetesebb megvitatás alá került. Nevezetesen az I. szakosztály 1888. november hó 6-án tartott ülésén Szerelemhegyi Tivadar arról értekezett, hogy mi úton-módon lehetne olcsó szerrel az annyira nélkülözhetetlen iskolai philologiai múzeumot szervezni. Schambach Gyula költségvetése alapján az ifjúsági könyvtár egy-két évi jövedelmét tartja a jelzett czélra fordíthatónak, egyébként pedig indítványozza, hogy a választmány nézetét megbeszélés végett közölje az egyes körökkel. Az indítvány elfogadásának kapcsán Köpesdy Sándor, Kármán Mór dr., Bokor József, Jancsó Benedek dr. inkább a phil. múzeumok képző erejével foglalkoztak s azok szükségességét úgy a nevelés, mint az eredményes classicus tanítás szempontjából nélkülözhetetlennek tartják, a vidéken pedig valóságos „kulturális központok"-ká válnának. A következő deczember 4-én tartott szakosztályi ülésen Berkeszi István dr. felolvasása

1 után szintén tüzetes megbeszélés tárgyát képezte az iskolai múzeumok kérdése. Berkeszi értekezése elején a szervezésre vonatkozólag ad hosszas útmutatásokat, majd a megteremtés módozataira kerítvén a sort, a következőket ajánlja: a már meglévő gyűjteményhez szakkönyvtárt, ennek gyarapítását ; a tanulók gyűjtő buzgalmát, társadalmi propagandát felolvasások alapján; az iskolai bevételekből egy csekély részt, az ifjak kisebb megadóztatását, ministeri segélyt; többszörös példányok kölcsönös kicserélését stb. Ugyancsak ez alkalommal szóba került a már érintett, de első sorban fontos dolog tárgyalása, hogy t. i. már a tanárképzés legyen olyan, mely a jelöltek ily irányban való képzésére kiváló súlyt fektet. A megteremtés munkájában a kezdet kezdetén sem tartja a philologus helyzetét kétségbeejtőnek Lichtenegger József, ki „Még valami a philologiai múzeumokról." czímű értekezésében

2 saját tapasztalatai alapján igen érdekes és megszívlelendő észrevételeket közöl. „Nehogy valaki — úgy mond — a classica philologia és a humaniórák tanárait azzal vádolja, hogy míg a reáliák tanítói ásványokat, növényeket, állatokat gyűjtöttek, physikai eszközöket szereztek vagy maguk is készítettek, addig a philologusok és historikusok nem tudtak czéljaik 1 A történelmi iskolai múzeumok »O.K T. Kl. XXII. évf. 9. sz. 4*