Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

49 alkalmával, a részletes vitában a gymnasiumok tételénél, egyenesen a classicus stúdiumok realisabb irányú kezelésére is felhívja a figyelmet.

1 Midőn ugyanis beszéde folyamán a középiskola szervezetében az egységes kép megteremtésére, a Berzevic-zy államtitkár által is ajánlott svédországi módozatokat ismerteti, a classicus iránynak szükségességét már csak azért is erősen hangoztatja, mert a mai kultúránk az ókor kultúrájával a legszorosabb összeköttetésben van. „De classicus nyelvek tanításánál, úgymond, nemcsak a grammatikai szempontnak kell kifejezésre jutni, hanem azon paedagogiai irányzatnak, mely a lélek fejlesztésénél a remekírónak nem stylusát kell táplálni, hanem az abban levő korszellemet. Ez ragadja meg az ifjú lelkét, nemesíti érzelmeit s felkelti aesthetikai érzékét, a mi a humanitási iránynak főérdeme. Az oktatási módszerben ajánlanám a philologiai irányt behozni és nagyon kérném a t. államtitkár urat, méltóztassék ezen dolgot jobban megszívlelni és egy philologiai múzeum felállításával gyakorlati oktatást a classicus oktatásba behozni." Az érdeklődés fokozottab mértékben való életre hívását tanúsítja azon polémia is, mely Várkonyi Endre és Czógler Alajos tanárok közt merült fel a gymnasiumi múzeumok kérdésében. Várkonyi ugyanis egy értekezése

2 kezdetén a gymnasium szellemét, czélját és hivatását szembe állítván a reáliskoláéval, azon meggyőződésre jutott, hogy míg a reáliskolák múzeumai, rendeltetésűknek megfelelőleg, jól és czélszerüen vannak berendezve, addig a gymnasiumoknak szemléltető eszközökkel való felszereltsége nagyon is fogyatékosnak mondható, mert semmiben sem különbözik a reáliskolák múzeumaitól. A gymnasiumokban a fősúly a humaniórákra volna fektetendő s mégis ritka kivétellel alig akad olyan intézetre, melyben a szokásos 3 osztályon (physikai, chemiai, természetrajzi múzeum'?) kívül ilyen feliratot is olvashatna : philologiai múzeum! Ebből azután az évenkint kibocsátott iskolai értesítők alapján levonja a következtetést, hogy míg a reáliák studiumaira százakat, sőt ezreket áldoznak, addig a humaniórákra pár forintot vagy épen semmit sem fordítanak. Innen magyarázza ki továbbá a nyelv- és irodalom-tanítók munkálkodásának eredménytelenségét is, mert a szelleműkért és művelő hatásukért tanított holt nyelvek megfeleli) segédeszközök nélkül kellő sikerrel nem kezelhetők. Miután rendre felsorolta, hogy mik szerzendők be a) a magyar irodalomhoz, b) a némethez, c) az ó-classicus irodalomhoz, d) a történelemhez, s a beszerzett dolgok hasznát bizonyítgatja elmésen, a hangoztatni szokott ellenvetésre, hogy mindezek igen sokba kerülnek, azzal válaszol, hogy „a reáliákra mindig bőven jut", holott ,,ott áll gyakran nem egy olyan készülék, melyre sohasem kerül a sor, a melynek sohasem veszik hasznát." 1 0. K. T. KI. 1888. évf. 7. sz. 2 Gymnasiumaink múzeumairól. 0. K. T. Kl. XXII. évf. 4. sz. 2