Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

4 rításával, sein esküdtbíróságokkal nem lehet gyógyítani, hanem anyagi viszonyaink és nevelési rendszerünk megjavításával. Anyagi helyzetünk javításán sok nagy elme fáradozik; hogy mily eredménynyel '? megítélni nem rám tartozik. A míg azonban társadalmunk vezérlő elvül el nem fogadja azt, hogy dolgozzunk sokat s vágyainkat szorítsuk szűkebb korlátok közé, nem hiszem, hogy kivánt eredményt érhetnénk el. Természetes, hogy ezt egyszerre, mint valami varázsütésre, nem lehet megvalósítani ; itt elülről, a nevelésnél kell a munkát kezdeni. De maga ez a nevelés sem kielégítő. Mai nevelési rendszerünknek közfelfogás szerint az a hibája, hogy a testi és erkölcsi nevelés rovására, főleg az értelmi nevelésre, az ész művelésére fordít gondot. A sok tudomány elsajátítása sok időt, sok munkát kiván s így szinte természetes, hogy a testi és erkölcsi nevelés háttérbe szorul. Való igaz, hogy az értelmi nevelés nagyon lefoglalja a gyermek idejét, erejét. A nemzedék testi satnyulása, a társadalom erkölcsi züllése s már a gyermekeknél is tapasztalható egyes erkölcsi gyarlóságok hangosan követelik, hogy nevelési rendszerünkön változtassunk. Csakhogy itt óvást kell tennem azoknak a felfogása ellen, kik a nevelést teljesen azonosítják az iskolával, a kik minden bajt az iskolának szeretnének felróni s a kik a nevelés rendszerének változtatása alatt tulajdonképen az iskola megjavítását gondolják. Ez tévedés! Az iskola a nemzeti közösség számára dolgozik, ettől tehát nem lehet azt várni, hogy az egyéni vonásokat alakítgassa, a melyekben a bajok forrása van. Szigorú ellenőrzés és felelősség mellett végzi kiszabott munkáját kiválóan az értelmi, a mellett az érzelmi és testi nevelés terén is. Kétségtelen, hogy ha tanügyi kormányunk a tudnivalók kisebb mértékével elégednék meg, még több gondot lehetne fordítani a testi nevelésre. De bármily odaadással végezze is dolgát az iskola, a nevelésnek mégis csak egyik tényezője. Sok ágú s a közösségre irányzott munkája mellett figyelmen kívül kell hagynia az egyéniség kidomborítását annál is inkább, mert az iskolában eltöltött sok óra ellenére idejének nagy részét az iskolán kívül tölti a gyermek. A nevelés e másik fontos irányára, az egyéniség nevelésére s így az iskolai közös nevelés kiegészítésére egy másik nevelőtényező a hivatott: a család. A mit az iskola el nem végezhet, elvégzi a család és viszont. A nevelés e két tényezője közös munkát végez. Testünk, értelmünk, erkölcsünk e két tényező hatása alatt indul fejlésnek; legélénkebb benyomásainkat innen merítjük egész életünkre. Ebből következik, hogy nemcsak soha egy perezre sem szabad egymással ellentétben állaniok. hanem ellenkezőleg, a kölcsönös támogatás folytán teljesen egvgyé kell forrniok. A közösségre való nevelésben mindenesetre több az iskola dolga, az egyéni-