Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

15 kölcsi érzékünket. Rokonszenvre hangolja az embereket már az is, ha jó ízlésük találkozik s a kölcsönös megbecsülés alig marad el. Szivünk müvelése a vallásos érzet nevelésével egészül teljessé. A vallásos érzelem Istennel való egyesülésre ösztönöz. A legfőbb jóhoz, Istenhez való vonzalom felemelő érzelme a szívnek, mely nélkül el sem lehet. Korán fel kell ébreszteni a gyermekben, hogy minél előbb részesüljön boldogító hatásában. Nincs arra szükség, hogy a gyermek előbb Isten létének fogalmával tisztában legyen; ha esze nem is tudja még felfogni, megérzi szive, áthatja egész lényét s végig kiséri egész életén. A felkeltett vallásos érzést azonban gyakorolni, erősíteni kell, hogy el ne pusztuljon. Gyakorlása az ima, a szívnek Istenhez való áhítatos felemelése. Mikor szivünk benső áhítattal a végtelenhez, a legtökéletesebb, a legigazabb lényhez fordul, maga is tisztul, erkölcsileg javul. Ez az ima erkölcsi fontossága. A vallásos nevelés alapját a család, különösen annak központja: az anya veti meg, a kinek nincs, nem is lehet eszményibb feladata gyermekének vallás-erkölcsös nevelésénél. Isten áldása s gyermekének örök hálája jutalmazza fáradozását. Azok a szülők ellenben, a kik könnyelmű vagy szentségtelen beszédekkel, Isten ellen való kifakadással, vallásgúnyolással egyenesen tönkreteszik gyermekeik vallásosságát, teljes mértékben megvetésre méltók. Kárhozatos munkájokat sem az iskola, sem az élet nem javíthatja, tetteikért Isten s a világ előtt vállaljanak maguk felelősséget. Az érzelmi nevelés másik része az akarat nevelése. Akaratunk az a független lelki erő, melylyel szenvedélyeinket fékezzük, vágyainkat igazgatjuk, ösztöneinket kormányozzuk. E rövid meghatározás teljes világításba helyezi az akaratnevelés fontosságát. Arra akar t. i. vezetni, hogy akaratunknak urai tudjunk lenni. Hogyan lehet már most a kis gyermeket erre nevelni? Csakis példával és szoktatással. A mit sokszor utánoz, a mit megszokik, az válik mintegy második természetévé. Gyermeknek, családnak közös érdeke, hogy csakis jó példát lásson, csakis jóra szokjék. A gyermek önző vágyai, rossz hajlamai korán jelentkeznek. Vágyik az örömre, sarkalja az állati vágy, hogy éhségét, szomját kielégítse, hogy testének kényelmet s egyéb élvezetet szerezzen. Mindazt, a mi útjában van, eltávolítani, minden ellenségét legyőzni, tönkre tenni akarja. Ha már most ezek a természetes önző vágyak erélyesebben lépnek fel, könnyen megsértik a létező rendet, a törvényt s bűnbe sodorják a gyermeket. A családnak legelőbb is ezekről az önző vágyakról kell leszoktatni a gyermeket. Úgy kell őt fegyelmezni, hogy ezen érzelmei indulatokká, szenvedélylyé ne fajuljanak. A hevesebb érzelmek kitörését meg kell akadályozni. Nem kell a gyermekkel indulatosan bánni, nem szabad izgatni, ingerelni, sem irigységet kelteni benne. Nem szabad megengedni, hogy a gyermek nem tetszését bármikor is élesebb hangon, hevesebb taglejtéssel, homlokának össze-