Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

és nagyon jól ismeri Diotalevius Ferencz, ügyeinknek szentséged udvarában előadója. Az Isten nem hagyott el bennünket, kisér törekvéseinkben, az újhit követőinek megtörésében és megerősít bennünket az incselkedések ellen. Régebben nagyobb eredményt értünk el, mert voltak főpapjaink, kik velünk együtt harezoltak, most azonban elárulva minden segedelem nélkül állunk.

1 Mindenesetre érdekes ez a levél Telegdi érseki helyettesi működésére nézve. Ön érzetes, de már-már bizalmat vesztett hang szólal meg benne. Fájdalommal telik el szive, látva a csekély eredményt, pedig tehetségétől kitelhetőleg mindent megtett az újhit terjesztésének meggátolására. Telegdi, bár szigorú intézkedéseivel keveset vitt is ki, azért rendületlenül folytatta megkezdett munkáját. Most már nemcsak az újhit tanítói ellen fordul, hanem a protestantismus legfőbb támaszai, a főurak ellen. Perbe fogja Balassa Jánost, mert Bornemiszát, a liáromságtudó prédikátort Nagyszombatba hozta. A protestáns lelkészeket pártoló főurakat ügyészei által az esztergomi egyházi bíróság elé idézte, a meg nem jelenteket azzal fenyegette, hogy karhatalommal fogja őket fenhatóságának elismerésére kényszeríteni. Eljárása ellen a protestáns rendek óvást emelnek az 1570. pozsonyi országgyűlésen és sérelmüket a király elé szándékoznak terjeszteni. Ezt azonban a főpapság az országgyűlési feliratból kirekesztendőnek véli, mire a világi rendek panaszukat külön feliratban tárják a király elé. A király felterjesztésüket elküldi a főpapoknak, kik azután tüzetesen válaszolnak minden egyes pontra. Kifejtik, hogy az érseki helyettes senkit sem idézett meg azért, mert a hitvalláshoz ragaszkodott. Mikor Turócz- és Liptómegyében látogatását végezte, tapasztalta a lelkészek túlnyomó részének a katholikus hittől való elpártolását és az egyházi tisztségnek bitorlását. A felszentelt tanítókat atyailag intette az egyházba való visszatérésre, de szigort nem alkalmazott ellenök. Azokat pedig, kik az egyházi rendet fel nem vették, felhívta, hogy szűnjenek meg papi teendőiket végezni, vagy ha ezt tenni nem akarják, távozzanak az esztergomi egyházmegye területéről. Erre készek is voltak, de földesuruknak, Révav Ferencznek biztatására szándékuktól eláliottak. E miatt az érseki helyettes kénytelen volt a királyhoz fordulni, a ki a földesuraknak meghagyja, hogy a fel nem szentelt lelkészeket birtokaikról távolítsák el; de a rendelet nem foganatosíttatott. Ekkor Telegdi a papi hivatal illetéktelen viselése miatt a szentszék elé idézte őket és mikor három idézésre sem jelentek meg, akkor vette ellenök igénybe a világi hatóság karhatalmát, melyet az 1548-iki törvény nemcsak megenged, hanem parancsol is. Az egyházi rendek kérik a királyt a korábbi törvényekkel és régi szokásokkal ellenkező újítások megakadályozására. A király a feliratra 1576. február 1-én felel és a világi rendekkel szemben vallásbóli türelmére hivatkozik, a miért viszont elvárja tőlük, hogy újítási szándékuktól elállva, mindent a régi állapotban hagynak. 1 Fejér. Codicillus diplomaticus. Budae, 1S47.