Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

59 a kamarának és a fiscusnak pedig huszonötezer ducátot köteles fizetni. Majd királyi rendeletre Zsibolti pártfogói közül Bodok Józsefnek, Hibner Jánosnak, Theököly Sebestyénnek is meg kellett jelenniök Pozsonyban.

1 Telegdi Nagyszombatban királyi pártfogással, erővel és szóval visszaveri a protestánsok támadását. E városban tizenhat évig hirdette az evangéliumot a régi zsinatok és a szentatyák tanítása alapján. Postilláiban figyelmezteti híveit az új tanítók tanításának kárhozatosságára. Erre czéloz Postillája második részében, midőn a következőket írja: „Azt mívelték nemrégen egynéhányan e városban is (Nagyszombat), kik elindulván a Baálnak után, sokakat a veszedelemnek útjára vinnének. Némelyeket peniglen, a kik igazán juhok voltanak, mert, hogy nem engedtek nekik, kisebbséggel ületének, megalázván sok hosszú beszédekkel. Nagy öldöklő bak (Bornemisza) az, a ki egy szegény, alázatos, hű keresztényt avval fenyeget vala, hogy az anyja teje is keserű lesz neki. Semmiért nem egyebért, hanem csak azért, hogy bátorsággal merészlé vallani, hogy az igazi pásztoriul el nem akar szakadni, és az idegent holtig soha nem akarja hallgatni." Fájdalommal nézi Telegdi Nagyszombat városában a tanács szellemének irányváltozását s kebeléből a régi hit mellett maradottaknak kiküszöbölését. Ezen tények után elképzelhetjük Telegdinek hitszónoki fontos és nehéz állását. Oláh ismerve nagy szónoki képességét, megbízott benne. És Telegdi, „a népgyőző", meg is felelt a beléje vetett várakozásnak. Itt is, Pozsonyban is, nem egyszer ragadta el hallgatóit szónoki beszédeivel. Az istenige hirdetésében nem ismert akadályt. Azért Káldi György siet is iránta az elismerés adóját leróni. Bár elgyötrötte volt a köszvény, — írja Telegdiről — úgy, hogy csak a székben hordozhatnák, mindazáltal el nem hagyta a hitszónoklást, hanem felvonatta magát nagy fájdalommal a nagyszombati prédikáló székre s úgy beszélt, mintha semmi baja nem lett volna. Mindjárt Telegdi hitszónoki első évében történt a nagyszombati katholikus vallású, de idegen ajkú polgárok összetűzése az istenige hallgatása miatt. Nagyszombat tót, német és magyar ajkú polgárai a beszéd idejét, melyet Oláh Miklós 15G3-ban megszabott, nem tartották be. Természetesen e miatt zavar támadt, a melynek megszüntetése végett mind a három ajkú polgárok képviselőket küldöttek az érsekhez, hogy ebben a dologban minél előbb intézkedjék. Az érsek félvén a polgárok között a béke és a keresztény szeretetnek felforgatásától, elrendeli, hogy a német ajkú lakosság válaszsza azt az időt, a melyik neki tetszik. Ez reggeli hét órakor kivánta hallgatni a beszédet, nagyobb íinnepsk alkalmával pedig még tizenkettőtől egyig is volt szónoklat német nyelven. Reggel fél hatkor volt a magyar beszéd, a mely kerek egy óráig tartott. Ennek végeztével rögtön elsőt csendítettek a német és tót nyelvű híveknek. Mire a magyarok énekszó mellett a templomból kivonultak és a második csenditéskor kezdődött német és tőt nyelven a szónoklat. Ez a dolog semmi nehézségbe nem 1 Stelczer. Id. m.