Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

4G A hitszónok eltávozása után Telegdi a fiút újból megdorgálta és meg­fenyítette. Erre az erősen megfenyített fiú a városi tanács elé vitte ügyét. Panaszt emelt mestere erős bánásmódja és szigorúsága miatt, melyet — a fiú vallomása szerint — Telegdi az intézetnek több növendékével is éreztetett. Nevezetesen •egy özvegy asszonynak a gyermeke szintén panaszkodott miatta Velekinus György kanonoknál. Eibl Yolfgang ügyének megvizsgálására a tanács három választott egyént küldött ki. 1 Vájjon volt-e a fiú panaszának alapja s mit határozott a tanács, arról az adatok hiánya miatt semmit sem szólhatunk. Mindenesetre azonban érdekes epi­sod Telegdi tanítóskodási éveiből. Ha az adatnak teljesen hitelt nem adunk is, annyit azonban levonhatunk belőle, hogy Telegdi szigorú volt a gyermekek iránt. Szigorúságára szükség is volt s tettét, a melyet a feljegyzés túlozva ad elő, nem szabad a mai műveltnek nevezett kor neveléstani iránya szerint elbírálni. Mert, ha nehéz a nevelő tanár pályája ma, mikor társadalmi műveltséggel dicsekedünk, mennyivel fáradságosabb lehetett Zápolya öldöklő századában. Hiszen a kor embe­reinek jogi és erkölcsi fogalma oly alacsony színvonalon állt! Telegdi erélyes tanítója volt a nagyszombati intézetnek, de szigorúságát jósággal és szeretettel párosította. Mert lehetetlen, hogy az a meleg hang sugá­rozzák ki olyan férfiú Katechismusának előszavából a nagyszombati tanuló gyer­mekek iránt, kinek képét csak az elbeszélt eset után próbálnék megrajzolni. E műve előszavában a kis gyermekeket szerelmes fiainak nevezi s czélját, törekvését szé­pen fejezik ki szavai: „Nagy szorgalmatossággal igyekeztem mindenkoron azon, hogy nemcsak tanultságtokban, hanem a keresztény hitnek vallásában is vezéretek lennék." Szinte hihetetlennek is tetszik, hogy az a szelíd Telegdi, ki hatalmas szó­kimondó ellenfelével, Bornemiszával szemben annyi kíméletet tanúsít, kinek műveit inkább szelídség, mint haragvó, pattogó hang lengi át. a gyermekek iránt ilyen kegyetlen eljárást tanúsított volna. Vezére, barátja, igazi atyja volt annak az ifjúságnak, melyet érseke, Oláh Miklós bízott gondjaira. A nagyszombati iskolának gyümölcse első kis munkája. Telegdi a szükség­től kényszerítve aránylag fiatalon, huszonhétéves korában veszi kezébe az írói tollat. Elöljárója parancsa, a szükség nyomasztó kényszere, nemes törekvése mind közre­működnek arra, hogy a jezsuita Canisius katekizmusát zengzetes magyar nyelvre lefordítsa. Bécsben 1562-ben Hofhalter Rafael könyvsajtójában jelent meg: „A K e­reszténységnekFundamentomiról valórövidkönyvecske. Ki az Szent Írásnak, k ü 1 ö m b-k ü 1 ö m b h e 1 e i b ő 1, k e r d e s es felelet kep pen iratta tot es Telegdi Miklós mester altal, Deac nyelvből Magyar nyelvre ford itató t." Munkáit következőképen osztályozhatjuk. Van neki egy átdolgozott műve: Canisius katekizmusa, három vaskos evangeliumi magyarázat, három vitázó mű. két szertartás könyv. Ezeken kivül részes a magyar törvények összegyűjtésében. 1 Nagyszombati városi levéltár.

Next

/
Thumbnails
Contents