Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

43 a prímás a királytól kiváltságot eszközölt ki. Baccalaureatust és magisterségejt osztogathat a tanulók ügybuzgalma növelésének érdekében. Van az intézetnek könyvsajtója is, a melyen a katholikus irányú munkákat a felügyelő és a tanítók ellenőrzése mellett kinyomatják. Az ifjakat, kiket 17—25 óv között vettek fel, elsősorban a nagy tért vesztett katholicismus védelmére neveltek a nagyszombati iskolában. A szárnyra kelt ifjaknak az életben akár mint papok, akár mint világiak működtek, lelkükbe vésték a vallás védelmezését. Három évet elegendő képzési időnek tartottak azokra nézve, kik később az egyházakban nyertek alkalmazást, de ezen idő leforgása előtt senkit sem bocsátottak ki az intézet falai közül. A mi Telegdink is a nagyszombati újjászervezett iskolában nyert alkalmazást, a melyben az alapszabályok értelmében két tudós magister működött. Ezek egyikének a szláv, másikának pedig a német nyelvben, vagy mindkettőben az előírás szerint jártasnak kellett lennie. Telegdit az okiratok mindig mint tudós magistert és jámboréletű férfiút említik, tehát abban a kor szellemének megfelelő iránynyal felruházott iskolában a magisteri, majd pedig az igazgatói tisztet viselte. Forrásunk alapján állítjuk, hogy Telegdi a nagyszombati intézetben a humaniórák tanítója volt.

1 A nagyszombati iskola irányánál fogva elhatározó befolyással volt Telegdi életére. Ezt bizonyitják postillái és vitatkozó iratai. Itt mutatta ki Telegdi rátermettségét az egyházi, tanítói ügyességét a nevelői pályára, vallásos buzgóságát, vitatkozó képességét pedig a protestánsokkal felveendő küzdelemre. Ebből az iskolából emelkedik az egyszerű tanitó nagyra. 1561-ben január 25-én csaknem hihetetlenül huszonhat éves korában esztergomi kanonokká lesz. Ez az óv az, a melyben a jezsuiták nagyszombati collegiumának alapkövét leteszik s a rend hazánkban megtelepedik. Az ellenreformácziónak egész Európában intézői és szervezői a jezsuiták voltak. Ez a rend bámulatos a maga szervezetében, csodálatra méltó tagjainak működésében. Mint gyóntatók, mint tanítók, mint hitszónokok a világ bámulatának tárgyai. Kötelességük, lelkesedésük heve nem egyszer elragadja őket, de mind e mellett óriási munkásságuk és önfeláldozásuk előtt tisztelettel kell meghajolnunk. „Mindazokból a pontokból, ahol lábukat megvetették, nagy messze járnak, kelnek. Értenek hozzá, hogy kell a tömeget lebilincselni, templomaik a leglátogatottabbak, s mindig a legszembetűnőbb nehézségekkel próbálkoznak meg. Ha van valahol egy bibliás lutheránus, akinek ítéletére adnak valamit a szomszédok, hát mindent elkövetnek, hogy azt megnyerjék. A vitatkozásban való gyakorlottságuknál fogva ritkán is vallanak kudarczot. Segitenek, ahol kell, betegeket gyógyítanak, ellenségeket igyekeznek kibékíteni, szent esküvéssel kötelezik le a legyőzötteket. Mindenfelé búcsúhelyekre a népek az ő zászlójuk alatt zarándokolnak."

1 A pápaság történetének kitűnő írója, a protestáns Ranke ezt a szép jellemzést adja róluk. 1 Timon. Epitome Chronologica. Claudiopoli, 1764. 1 Ranke. Die römischen Päpste in den letzten vier Jahrhunderten. Berlin, 1854—57.