Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898
13 idegen törvény ült rajtunk, „idegen veréb költözött az ösi sasfészekbe" ; midőn német lakájok tiporják a büszke magyart — akkor tanulja ö a zengzetes magyar szót, hogy bár már megértett, még jobban megértsen; bár megszeretett, még jobban szeressen. Háromszáz esztendő óta az első magyar királyné, ki zengzetes nyelvünkön szólalt meg; a ki eredetiben tudta olvasni és élvezni Eötvös, Jókai, Vörösmarty, Arany és Petőfi müveit; a ki osztrák császárné létére végigolvasta Széchenyi Blickjét és Horváth Mihály ..Függetlenségi harcz"-át. S hogy még jobban megmutassa rokonszenvét, könyörületét, igaz szeretetét, megjelenik a szent haza földjén. Miként a vigasztalás géniuszát, úgy vártuk a balsors csapásai közt, mert már nagyon régen elszoktunk attól, hogy királynéink érdeklődjenek irántunk, hogy vágyainkat, óhajtásainkat észrevegyék. Ekkor mondotta róla Eötvös: „Vele szemközt az egész nemzet költői érzettel telik el; mert hiszen csak egy valódi költészet van e porvilágon: a szeretet." Áldó munkájában pihenést nem ismer. A béke angyala nem szenvedheti a gyűlölködést, a haragot; egyengeti a megbocsátás, a megbékülés útját s szive fájdalommal telik el, midőn a kibékülés balsikerrel végződik a hatvanas évek elején. A bekövetkezett események neki adtak igazat, ki szembe mert szállani a föherczegek és föherczegnök elavult fölfogásával. Az olasz hadjáratok kudarczát betetőzi Königrátz. Az osztrák birodalom erőssége tönkre ment s minden tönkre megy vala, ha Erzsébet királyasszony nem jön le közénk s nem segíti elő a kibékülés nagy müvét nemzet és király közt. Ö mondotta egy alkalommal Andrássynak: „Lássa, ha a császár dolgai Olaszországban rosszul mennek, ez nekem nagyon fáj; de ha Magyarországban "mennek rosszul dolgai, az engem megöl." S miként a gondos madáranya, mely kis fiókjai éltét félti, midőn aggodalmasan kijavította a szétdúlt fészket, 1867. junius 8-án a kölcsönös szeretet betetőzésére úgy vezette császári férjét Budára királykoronázásra, mint egykoron Jean d'Arc VII. Károlyt Bheimsba. A jóságos királyasszony vállára tett korona lett törhetetlen szeretetünk jegygyűrűje, hódolatunk záloga. S e kölcsönös szeretet meg nem ingott többé soha. Mint a költő írta :
