Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

9 Századunk legeszményibb nöi alakját siratjuk benne. Történelmünk nem mutat hozzá hasonló királynét; ki idegen létére oly teljesen egybe tudott volna forrni a nemzettel; ki annyira megszerette volna földünket, történelmünket, nyelvünket; ki még érzésben, gondolkozásban is annyira magyarrá vált volna. Attól a pillanattól fogva, midőn Felséges uralkodónk oldala mellé került, állandó, igaz szeretettel viseltetett irántunk s üdvös befolyását királyi férjére nem szűnt meg gyakorolni a legsúlyosabb viszonyok közt sem. Szivének ellenállhatlan erejével, érzelmeinek gyöngéd megnyilatkozásával állandóan hozzájárult ahhoz, hogy létrehozza a kibékülés nagy müvét s eloszlatván a gyászos idők sötét emlékeit, uj korszakot teremtsen a trón és a nemzet kölcsönös viszonyaiban. Vigasztaló angyalként virrasztott felettünk az elnyomatás napjaiban s a szebb jövőben való hittel töltötte el csüggedő lelkünket. Elmondhatjuk, hogy a magyar nemzet Gondviselése nekünk adta g ö igazán nekünk élt. Kedves ifjak! Búsuljatok halálán s őrizzétek meg szivetekben dicső emlékezetét. Erényekben gazdag élete pedig álljon buzdító példaként előttetek a vallásosság, az emberszeretet s a jótékonyság terén.