Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1897

38 E szerint a természetből vett kezdő sorokról általában azt mondhatjuk,, hogy legtöbbnyire a dalok hangulatának lefestésére szolgálnak. De a festés a tudósok megegyezése szerint régebbi, mint az irás, mert jelekkel korábban írtak, mint betűkkel. Ha így áll a dolog, joggal föltehetjük, hogy a legrégibb dalköltési forma a képes kifejezés formája volt. A képek ugyanis az érzékek útján mennek a lélekbe, a természet tüneményei pedig mindennél hamarább foglalkoztatták az emberiség képzeletét, miért is a költészet legelső elemeit mindig az élő természetből meríti. Ezt a természethez való vonzalmat népünk, mely állandóan a természet keblén él, máig is híven megőrizte és költészetében úgy tér vissza a természet szépségeihez, mint a madár a fészkéhez. Kedvesét virágnévvel rózsának nevezi, majd kelet drágaságával gyöngynek, gyémántnak szólítja, vagy a keleti hagyomány híres madarára emlékezve galambnak hívja. A természet mind a három országából választ érzéseinek jelképeket, melyek mindenkor dicséretére válnak a magyar nép Ízlésének. De valamennyinél nemesebb lesz az az elnevezés, melyet az ember lelki világából vesz s e részben kevés nép fogható a mienkhez, midőn lelkem, szivem, édesem stb. neveket használ szeretete tárgyának megnevezésére. A legfelsőbb fokot pedig a kereszténység eszmevilágából meríti, a hol páratlanul áll a szentem, angyalom elnevezés. De mik ezen egyes szavak azon egész arczokhoz képest, milyeneket a. magyar népdal fest a szeretőnek: . . . Ha bár minden rózsa leánynyá válnék is Galambomnak párja nem származnék mégis . . . Rózsa vagy, rózsa vagy, Még annál is szebb vagy, Aranynál, ezüstnél Sokkal ékesebb vagy : Csillagoknak ragyogása, Gyöngy két szemed rámforgása, Piros orczád égő lángja, Jaj szívemnek gyöngyvirága. Hol van itt a szépség mértéke? Milyen csodálatos színekkel rajzolja elénk kedvesét ebben a dalban is : Ékes viola nemzette, A pünkösdi rózsa szülte, Egi harmattal nevelte, Ezt az egyet úgy kedvelte. Szeretőjét a virágok tündérének képzeli, ki a nép kedves virágaitól, a violától és a pünkösdi rózsától születik, szépségét az égi harmat gondozza.