Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1897

30 Azt hiszszük, hogy a külvilág tárgyai figyelmes tanúi, megmagyarázói örömeinknek, kéjes gyötrelmeinknek. A csillagok, a nyugalmas ég, a véghetetlen csend mind reánk figyelnek. Majd mindenben, a mi körülvesz, beszédes jeleket látunk, jelképeit annak, a mi bennünk végbe meg}". Szín, hang, illat csak jelképe érzelmeinknek, a természet csak képmása lelkünknek. Az égen úszó felhők messze szálló gondolataink, vagy a mint Petőfi nevezi őket: jóbarátaink, lelkünk rokonai, a kik igen jól ismernek bennünket.

1 A kis ibolya kelyhén reszkető harmatgyöngy pedig boldogságban reszkető szivünkre emlékeztet, arra az örömre, mely sirva fakasztott. íme világosan láthatjuk, hogy a merengés különféle változatai alatt mint olvasztja be a képzelet alanyiságunkat a természetbe és viszont az esztetikai élvezet érdekében hogyan keresi föl lelkünk a természet hangulatos képeit, hogy azoknak keretében érzelmeinek legfinomabb árnyalatait is kifejezhesse. 1 Petőfi : A felhők.